A LÉT ELEMEI:

 

.

A LÉT ELEMEI:

A TŰZ

 

 

Naplemente

 

"Az akarat a tudat éberségéből fakad. A tűz több, mint szellem: szellem, értelem, akarat egysége = öntudat. A tűz az öntudatból fakadó akarat-megnyilvánulás.

Tűz = szellem + akarat (indulat) = öntudat "

 

Ez az energia a természetben a feléledést, az élénkséget a (fel)támasztást, az indulást, érzelmi szinten az indulatot, az akaratot, az életfolyamatokban az energiák átalakítását (anyagcserefolyamatok) és az élet végén a kialvást, a lebomlást, a hamvadást segíti.

A tűzhöz tartozó energia-megnyilvánulás a fény és a hő. A látható tűz a levegőhöz hasonlóan sokféle lehet: izzik (a vöröstől a fehérizzásig), pattog, szikrázik, pislákol, fojtottan ég, füstösen ég, kicsi, vagy nagy lánggal ég, fényesen lobog, sárga, vagy kékes lánggal ég stb. Előfordul, hogy nehezen gyullad meg, máskor hirtelen lángra lobban. Ezt általában a légköri viszonyokkal és a tüzelőanyag milyenségével szoktuk magyarázni. Anyagi szinten ez igaz mind a „holt” tüzelőanyagra, mind a szervezetben zajló lassúégésre az anyagcsere-folyamatokban.

Ha összehasonlítjuk a két folyamatot, hasonlóságot (sőt azonosságot) fedezhetünk fel. A égköri viszonyoknak megfelel a gondolkodásunk: vannak ösztönző, élénkítő gondolataink és vannak lehúzó, elkedvetlenítő, lassító gondolataink. Van, amelyik szárít (pusztító) és van, amelyik nedvesít (szomorú, aggódó). A gondolat érzelmet kelt. A tűz így lesz része az életenergiának, a vitalitásnak, a temperamentumnak. Biztosan ismerősek például a „hamvába holt”, „tűzről pattant” kifejezéseink.

Az elme tűz jellegű, amely az öntudatból fakad. Gondolkodásunk, gondolataink az öntudatunkat tükrözik, amit a tudatos elme (a gondolkodás, a tűz szellemi része) és az érzelmek, érzések (víz szellemi része) tudatossága motiválnak. A tűz az indulat, az akarat, a cselekvésre ösztönző erő, ami lehet kevés (erőtlen), lehet optimális (szükségesnek megfelelő) és lehet túlzott (akaratos, erőszakos)

 

"Szellemi összefüggésben nézve a tűz a negatív gondolattal a fejből, mint levegőelem érkezik. Ha lefelé halad, a lángok felcsapnak. Ha felfelé akar haladni, akkor kialszik a tűz, mert ott már nincs szükség a tűz erejére.

A tűz, mint energia olyan, mint egy tűzlabda a tenyeremen. Van ereje, de hogy mekkora ez az erő, tőlünk függ. Olyan, mint egy pofon az élettől. Aki kapja, az érzi az erejét, nem az, aki adja. A szívvel van kapcsolatban. A szív a lélek, az érzelmek lakhelye.

A pofon a szívet éri. Ez érzelmi sérelem (víz). A szívet betegíti meg, és lefelé haladva átjárja az egész testet, a lábat is egészen a talpig. A talp már nem ide tartozik. A fejből induló negatív gondolat (levegő) kiköveteli a pofont, a szívbe ér a tűz. Előtte a víz (érzelem) és a föld (hit, önbizalom) még egészséges. A tűz lefelé húzza, felemészti a szervezetet. Felmelegíti, felforrósítja a vizet, és így halad lefelé a földre a talpakig. Eléri a talpat és viszi tovább az embert, otthagyva a lábnyomában a gondolatot (növelve vagy csökkentve a bizalmat és az önbizalmat).

Az akarat a tudat éberségéből fakad. A tűz több, mint szellem: szellem, értelem, akarat egysége = öntudat. A tűz az öntudatból fakadó akarat-megnyilvánulás.

Tűz = szellem + akarat (indulat) = öntudat "

 

A következő esetleírás (interjúrészlet) jól példázza a tűz fogalmát:

„ Megrekedtség, elveszettség

 

Egyik reggel, még félig éber állapotban több tolószékes, rokkantkocsis embert láttam. Olyan volt a látvány, mintha paralimpiát néznék a tv-ben. Ezt a látványt és a hozzá kapcsolódó feszültséget raktuk a 'kosárba'.

─ A kosár borzasztóan nehéz és hidegnek érzem. Tárgyszerűen nem látok benne semmit, de tudom, hogy ez nagyon sok ember terhe. Az a fajta teher, amit még éppen el lehet bírni. Az elviselhetőség határán, már nem lehetne tovább terhelni.  A maximum, amivel még létezni lehet. Sok ember erőn felüli terhe, ezért egyenként bármilyen színű és állagú lehetne, de összességében nem meghatározható.

─ Ha helyes, hogy elégjen, égjen el. Mondd el, milyen a tűz!

─ Ég. A kosár hatalmas erővel belobbant, és a terhek égnek. Könnyebbül a kosár, emésztődik a teher.

─ Mi köti meg, miért nem tudják elengedni a terheket?

─ Az elveszettség érzése, a meg nem értés miatti ragaszkodás köti, sűríti a terheket, ettől válik nehézzé. A tudat köti meg, amikor az ember a tudatos akarás szintjén akarja megoldani a problémákat. A tudattalantól elzárkózik, azzal nincs kapocs. Nem lát kiutat és menekül. Befelé menekül, a tűz belül emészti.

─ Mi volt a lobbanás? Amikor a kosár hatalmas erővel belobbant?

─ A szellemi megvilágosodás, az akarás helytelenségének megértése. Már csak a kosár emlékképe van, mintha levegőt fogtam volna meg. Nincs hamu, mert ez a tehernek nem az anyagi, hanem a szellemi része volt. Az elméhez tartozó tudatos akarás volt a teher, és ez oldódott fel.

─ Mi történik most?

─ Most kellemes meleget érzek. A levegő egy kicsit állott. Most itt megrekedtek az emberek. Letették a terhet, és kényelmesen elidőznek. Most minden, ami ettől eltér, kibillenti őket. Ettől a kibillenéstől félnek és ezért inognak, időnként feszültek. Az állott (levegőtlen, gondolattalan) közegben elvannak egy ideig a problémáikkal, megértés nélkül. Egy idő után már vágynak a kilépésre, és ha megtapasztalnak valami jót, nem vágynak vissza. Ha a tapasztalás számukra nem jó és van erejük, akkor tovább lépnek. Ha nincs elég erejük, két lehetőség marad: ha tudnak, visszamennek, de leginkább elvesznek a semmiben, megrekednek. A változást akarattal kívánják kiharcolni. De a „kell”, az „akarom” még jobban megköti őket. Mivel a kívánság így nem teljesül, elveszettnek érzik magukat. Ennek a megrekedt állapotnak a következményei a balesetek, ami gyakran bénaságot, mozgáskorlátozottságot von maga után. A „túl”-nak, a túlzásnak a következményei.

Az erőltetett, akaratos, indulatos kitörésnek. A túl sok tűznek. A tűz élénk, aktív, emésztő.

─ Tudják ezek az emberek, hogy halottak?

─ Korábban nem voltak tudatában, de most már tudják.

─ Mi volt bennük közös?

─ Az elveszettség érzése.

─ Kérem, nézzük meg, mik a megrekedtségnek, elveszettségnek a következményei a természet különböző szintjein?

─ Megsárgítja a világot. Olyan meghatározhatatlan sárgaszín. Élettelenné teszi, elmúlasztja az életet. Megzápul.

─ Időjárásra: meleg vagy hideg, de mindkettő szeles és száraz.

─ Levegőre: állott, fülledt, „levegőtlen”.

─ Tűzre: élénk, aktív, emésztő.

─ Vízre: nincs. Elpárolgott vagy megrekedt a földben.

─ Földre: nedves, de nem tápláló. Megrekedt benne a víz és pang. Meleg. A rothadást, az elmúlást segíti, nem az életet. Záp.

─ Vírusokra, baktériumokra: használ nekik, amíg meg nem fulladnak.

─ Gombákra: nincs, ami táplálja. Nincs levegő és víz.

─ Növényekre: elsárgulnak, száradnak. Ha túl vizesek, rothadnak.

─ Rovarokra, férgekre: megfulladnak.

─ Halakra: szintén. A víz levegőtlen, állott.

─ Kétéltűekre: úgyszintén.

─ Állatokra: levegő és víz nélkül elgyengülnek, majd elpusztulnak.

─ Emberekre, emberi közösségekre

─ az egyénre: a megrekedt egyént megbénítja. Szövődményes betegségekhez vezet, amiből idővel komoly baj fejlődhet a megrekedtség eredményeképpen.

─ családra: megzápul, majd felbomlik.

─ egyéb közösségekre: ugyanúgy hat.

─ össztársadalmi szinten: megbénul a társadalom.

─ politikára: bénaság.

─ egyházra: ott sincs se levegő, se víz. Lassan a vallás is megzápul.

Most, hogy a megbocsátás-bocsánatkérés után körülnézek a világban, azt látom, hogy rádöbbentek ezek az emberek, hogy a makacs, tudatos akarás mennyire helytelen. Egyre többen hagyják, hogy a tudattalan közeledjen a tudatoshoz, az egó felé. A világ lélegzik, él.” (A víz ereje a lélek bölcsessége)

Néhány tulajdonság hatása a tűz-elemre:

a) A türelmetlenség hatására a levegő vibrál, és érzékelhetően hullámzik az ide-oda csapongó gondolatoktól. A tűz vízszintes irányban terjed. Foltokban fel-fellobban (bozóttüzek).

b) Mi történik, ha kevés a tűz?

─ Az eredmény elkeseredés, szomorúság. A víz kerekedik felül. Ha megreked ebben az állapotban, mert nem talál kiutat, elfogy a levegő is, és kialszik a tűz vagy hirtelen fellobban és éget.

c) Hogyan hat az érdektelenség a tűzre?

─ Elfojtja. Nincs tűz, nincs akarás.

d) A felelőtlenség hatása a tüzet fellobbantja; hirtelen lángolás, de üres. Vagy kioltja. Mintha vizet locsolnál rá, füstölög.

e) Az álnokság hatása a tüzet elfojtja; füstöl, fojtottan ég, mint a lecsavart petróleumlámpa.

f) Az agresszivitás a tüzet túlságosan táplálja. Az akarat akaratossággá, dacos dühvé, indulatossággá változik.

A negatív tűz (düh, harag, agresszivitás, negatív akarat) felforrósítja a levegőt és éget és szárít. Mennyire jellemző ez napjainkban? Globális felmelegedés?" (A víz ereje a lélek bölcsessége)

"Tűz jellegű a pusztítás. A vihar = pusztítás. A háború = pusztítás. Hogyan lobbanhatott fel a tűz, ami a II. világháborút okozta?

„...engem mindig vertek.., hogy ne legyen saját akarat” ─ mondja A. Hitler a vele készült Interjúban. A szülők elnyomása (tűz) miatt a gyerekben félelem (felgyülemlik a víz, kevés a tűz), ezért táplálja magában a tüzet. Dacol. Negatív érzelem és negatív gondolatok táplálják a dacot (élesztik a tüzet):

„─ Miért lett ilyen?

─ Hogy megmutassam!

─ Mit?

─ Azt, hogy én is erős vagyok...”

Egyre jobban megégeti magát. Egyre több benne a tűz, az akarat. És egyre kevesebb a víz, az érzelem, a szeretet. A düh, a tűz felforrósítja a vizet. A pára, a gőz elhomályosítja a látást. Kitör az agresszióban. Csak a cél lebeg a szeme előtt. Több a levegő, de forró. Kipattan egy gondolat, egy eszme, egy cél. A cél megvalósítására irányuló akarat tovább forralja a vizet. A „víz a tűz szolgájává” lesz. A cél elérésébe vetett hit (mint föld-elem) kiszárad, megkeményedik az érzelemmentessé vált gondolkodás miatt. Az öntudat, önbizalom önhittséggé torzul. Az eredményt ismerjük. Magával rántja a fél világot. Pusztítás, világégés, tűz. Fél és fuldokol az élet a másik oldalon. A másik oldalban a kiváltott érzelmek táplálják a bennük lévő tüzet, egyre erősebbek, míg végül Hitler elbukik. Az eszme (tűz) felélte a levegőt. (De sajnos, mint tudjuk az egyensúly nem állt helyre, az energiák nem egyenlítődtek ki, csak áthelyeződtek, és máig hatnak.)

Az ember táplálja saját magában a tüzet, majd egyre jobban megégeti magát. Minél inkább negatívvá válik, annál inkább támadja a környezetét. A fellángolás (akarat-megnyilvánulás) ebben az esetben haragként, dühként tör a felszínre. Az ilyen pusztító jellegű tűz visszahatása a természetben erdőtűz, vulkanikus jelenségek, villámlás formájában jelenik meg, mintegy büntetésként. Ez egy (sokkoló) kijózanító hatás, ami újrakezdésre ad lehetőséget. A szervezetben ilyen a láz. Ha megértjük, az esetben harmóniát teremt. A tűz melegít és fényt ad, ami megvilágítja a dolgokat, de megsebez és éget, ha óvatlanok vagyunk." (A víz ereje a lélek bölcsessége)

Az öntudatosság az egó. Minél öntudatosabb egy egyén, annál egoistább. Ez a fajta tudatosság be-, illetve lehatárol. A tudattalan viszont határtalan. A tudatosságnak kapcsolódnia kell a tudattalanhoz, a tudatalattihoz. A tudattalant tudatosan sohasem fogjuk megérteni. A tudatot, a tudatost viszont a tudattalannal tudjuk vezetni, irányítani. Helyes mértékben a tűz felszabadult érzelem, a szabadság érzése. Pozitivitás. Negatív üresség.

A gondolkodásmódon kell változtatni, és a jövő változhat!

Hiszem, hogy új korszak kezdődik, és nem csak számomra.