.

A LÉT FOLYAMATAI

LÉLEK, LÉT, SZÜLETÉS, FÖLDI LÉT, HALÁL

 

.........Mit ér a test szellem nélkül?

.....Mit ér az elme test nélkül?

..Mit ér a szív lélek nélkül?

Mit ér az ember jó szándék és szeretet nélkül?

...................................................(Kovács Ottilia Johanna)

 

 

 

"Azt gondoljuk, úgy tudjuk, hogy csak szerves anyagokban jöhet létre élet. Az élet azonban ettől függetlenül és jóval korábban indul. Nem az anyagi világban kezdődik. Ott csak folytatódik. Ezeket a hipotéziseket mi teremtettük magunknak. Egy dolog létezik: a teljes, tiszta, való VAN. Ez a VAN a tiszta LÉT. A lét alakítja a formát és nem fordítva. A test önmagától, önmagában nem él. A lélek léte maga az élet, ami folyamatos és állandó. A létezést a vágyak teszik folytonossá. Az élet-halál ritmusa ciklikus.

A lét szakaszai: öregség, fizikai test halála→ halál utáni lét→ új születés→ földi testben való lét, földi élet→ öregség→ halál.

1. Öregség, fizikai test halála, halál utáni lét

Nem is tudom, melyik állapotra lenne igazán helyes az élet szót alkalmazni? Talán helyesebb lenne azt mondani, hogy újjá halunk, mint azt, hogy újjá születünk. Hiszen a halál pillanatával véget ér jelen életünk. Egyben ez a pillanat az új lehetőség, az új élet kezdete. Itt kezdődik a felkészülés az új életre. A fizikai testben való létezés egyik formája a létnek. Élet és halál éppúgy a periodikusság és ciklikusság törvénye alapján működik, mint az évszakok változása, a növények pihenő és aktív állapota, az elöregedettek halála és új növény születése a magokból. Ilyen a női havi ciklus, ami a termékenység ciklusa állatnál és embernél egyformán. Ilyen az éjszakák és a nappalok váltakozása. Visszahúzódás és kiáradás.

Az alvást nevezik kishalálnak is. Ilyenkor a fizikai test pihen, a lélek éberen „dolgozik”. Nem ritkán kilép, elhagyja a fizikai testet és bejár más világokat, „előkészíti a terepet” a tanulásra a szellemnek, amelyre az a fizikai síkon, a fizikai agy segítségével, annak fejlettsége, felfogó- és befogadó készsége szerint képes. Ez a tevékenység ─ alvás és ébrenlét ─ egyfajta gyakorlás is, készülődés a halálra.

A halál maga, nevezzük inkább meghalásnak, nem fáj.  A meghalás csak kilépés önmagunkból, azaz a testünkből. Erről számolnak be azok is, akik megváltozott tudatállapotban (meditáció, relaxált, illetve hipnotikus állapotban), akár a klinikai halál során élték át a halál élményét. „Gyenge áramütéshez hasonló érzés” „csak úgy kifolyok magamból”, „olyan, mintha megszabadulnék valami súlyos tehertől”, „ha van mennyország, akkor ez az”, ilyen és ehhez hasonló szavakkal, kifejezésekkel mondták el a meghalást. Persze, vannak nehezebb esetek is, amikor a test beteg és erőtlen, érzelmek tartják fogva és okoznak fájdalmat, vagy hirtelen és erőszakos cselekedet vet véget az életnek. Ez maga a haldoklás, ami gyakran fájdalmas. Ha betegség miatt következik be, akkor magától a betegségtől is szenvedünk, de megnehezíti a görcsös félelem az ismeretlentől, a visszavonhatatlantól és a sok hiábavaló gondolattól, hogy mi lesz a szeretteinkkel és mi lesz az értékeinkkel. Ezek a gondolatok azért hiábavalóak, mert már életünkben is tudjuk, hogy senkit és semmit nem vihetünk magunkkal, halálunk után pedig nem tudunk a hátramaradottakról gondoskodni. Egyik ismerősöm így szokta ezt megfogalmazni kissé vulgárisan: a halottaskocsi nem húz utánfutót." (A víz ereje a lélek bölcsessége)

HALÁL UTÁNI LÉT, TEST NÉLKÜLI LÉNYEK, MEGSZÁLLOTTSÁG

'Olyan, mintha egy alagútba, hengerbe kerültek volna, melynek a végén ott a fény, vagy egy fényalak várja és fogadja őket.' (Interjúrészlet)

Többnyire ez a fényalak mutatja meg az életfilmet is, és segíti tovább a halottat. A fény valóban érzékelhető. Lehet alagútforma, kupolaszerű, kicsi vagy nagy kiterjedésű, fényesen fehér, törtfehér. Többféle. A halál után a lélek az ún. köztes létbe kerül egy másik síkon. Fejlettségi fokától, valamint érzelmi és tudati állapotától függően nem mindenki ugyanazon a szinten vagy síkon. Szerencsés esetben a mentálsík és asztrálsík különböző síkjain, alsíkjain. De sajnos, nemritkán az asztrálsík legalsó szintjén és a fizikai sík szintjein marad.

A magasabb síkokon részben megpihen, másrészt meditációba merülve tanul, fejlődik. Feldolgozza, megérti élete eseményeit és érzelmi, szellemi tapasztalatait. Megérti mi az, amiben fejlődnie kell, amit néha újra meg kell tapasztalnia, és az ok-okozat (karma) törvénye alapján el kell szenvednie, kikkel egy időben kell újra testet öltenie. Felkészül ezekre a feladatokra és olyanokra, amit el kell végeznie mások segítése, fejlődése érdekében. Részben felvállalja a feladatokat, részben kijelöli a körülményeket, ahol ezeket véghezviheti (hely, család). Erre láttunk példát az Interjúkban. (A víz ereje a lélek bölcsessége)

„Az ember a halál pillanatában tud igazán önmaga lenni. Amikor még itt van, de még sincs itt. Már ott van, de még sincs ott. Már tiszta a lélek és várja az utolsó szívdobbanást. Mi az, hogy igazán önmaga? A tiszta éntudat. Már túllépett a test fájdalmain. Ott van a testben, de mégis külön. Ez egy tiszta, felemelő érzés. Átlépi a testi szintet, a testtudatot. Minden sejtjéből kiszáll az energia, az életerő. (A májon keresztül távozik a most látott esetben.) Egyszerre érzem a fejet és a szemet is, és látom a tekintetet. A fényesség a szívcsakrán látható. Szívcsakra: ott vagyok én. A homlokommal (harmadik szem) látok. A fejtető (koronacsakra) a kapu. Itt megyek és itt jövök, amíg jó a test és van hova visszajönni. Az utolsó alkalommal, amikor meghalsz, a kapu kinyílik. Abban a pillanatban mintha minden csakra kinyílna, és mindegyik megadja a távozás lehetőségét, a távozás méltóságát. Ha elérsz egy szintet, vagyis befejezted a karmikus vállalásodat, elhagyhatod a tested a kapun, a fejtetőn át, és másik szintre lépsz. Vannak kivételek, ritka karmikus kivételek. Előző életbeli fontos, vagy visszatérő feladat. Ha nem teljesítetted a karmikus vállalásodat, akkor vagy kiszállsz a testből, vagy másképp hagyod el, akár a szívcsakrán át. (A szájon át nem.) Vállaltál valamit, de nem sikerült, újra élsz, de most sem sikerült. Majd amikor sikerül, akkor zárul le egy kör. Talán a halál az egyetlen igazán méltóságteljes pillanat az ember létében, mindegy hogyan hal meg vagy mi miatt. Ez az a pillanat, amikor a test meghajol a lélek előtt: 'Az ajtó nyitva, és én csak megyek'. A test számára felemelő ez a pillanat, ez a végtisztesség. Végtelen szeretet, tisztaság, szépség, ahogy eltávozik a lélek és a szellem a testből. Az a pillanat egy másodperc töredéke, mégis a lélek számára egy-egy életre szól. Ez az egyetlen olyan pillanat, amikor a test, a lélek és a szellem összhangban van. Amint a víz elpárologva visszaszáll az égbe, a lélek is elhagyja a testet és felszáll. Magával viszi tapasztalatait. Megőrzi ezeket az információkat mindaddig, amíg egy azonos mértékű, erejű, de ellentétes hatású információ nem semlegesíti, ki nem oltja. Mint a matematikában: [1+(-1) = 0]

A halál ideje akkor jön el, amikor a lélek kinövi a testet. A lélek a halál időpontját a születéskor vállalt feladat teljesítéséhez képest határozza meg:

a) Amikor teljesítette az adott életre kijelölt feladatát, már nincs ok, amiért maradjon. A további testben való lét csak hasztalan időtöltés.

b) Ha nem tudta teljesíteni, de az idő előrehaladott.

c) Ha feladja az illető, mert:

─ belátja, hogy lemaradt az esélyekről és nincs miért maradnia, ezért tudatosan továbbmegy. Ez esetben egy emelkedett döntést hozott.

─ tudomásul veszi, hogy csak az időt töltötte és ugyanazon szinten maradt.

A halál utáni lét két élet között (köztes lét) lehet:

a) magasabb szintű lét: a szellemi sík több szintje (mennyország)

b) közbülső lét: az asztrálsík több szintje

Itt: visszanézés, megértés (purgatórium), pihenés, felkészülés az új életre

c) alacsony szintű lét: fizikai sík (pokol)*

─ ragaszkodás a félbemaradt élethez = szenvedés

─ céltalan és tudattalan bolyongás  = szenvedés

─ egy élő test megszállásával a késztetések kiélése = szenvedés.” (Az előző kettő is vezethet megszálláshoz.) *Ezek a szintek a vallási kifejezések alapjai, csak hiányoznak hozzá az ismeretek  és a  magyarázatok) (A víz ereje a lélek bölcsessége)

"A) Magasabb szintű létek

Fénylények: idetartozik Isten, mint az EGY, mint a legmagasabb tudatosságú szellemi lény, maga a korlátlan tudat. Ide tartoznak a kauzális világ lakói, az angyalok, a magasan fejlett szellemi mesterek, a vezetők. Mindazok, akik már meghaladták az átlagos földi ember tudatállapotát. Ők azok a kevesek (talán nem is kevesek, csak nincs róluk elegendő tudomásunk), akik úgymond leszálltak a lét kerekéről, vagyis már nem kell testet ölteniük. Saját elhatározásból megtehetik, ha szükségesnek érzik az élők segítése, tanítása céljából. Egy "ilyen" mester így tanította egyik barátomat:

'... Valahol vagyok, még nem tudom, hol ─ mondja. A fehér, fényes csarnokban vagyok. Itt mindig megnyugszom, szinte belealszom. Furcsa erőt, tiszta, nyugodt erőt érzek. Feltölt. Ez nagyon jó. Nyugodt, tiszta. Nem tudom, mi ez. Most, mintha letérdelnék és az egyik magasságos valaki felállít (nem találok megfelelő kifejezést, fizikailag is magasnak érzem és fénylik az egész alak). Nem kell térdelnem. Megfogja a vállamat és ezeket mondja nekem. A gondolatait érzékelem és az formálódik szavakká bennem: a megértéshez idő kell. Idő kell, hogy az legyek, aki lenni akarok. Át kell mennem a folyamaton. Türelem, kitartás, nyugalom kell hozzá. Az erő már bennem van, ne hagyjam, hogy a kétely úrrá legyen rajtam... Szeretet, türelem, bizalom. Ha bármi gondom van, a fényben megtalálom őket. Használjam a képességeimet és meglesz minden. Nem egyszerű az út.' (Interjúrészlet)

Az angyalok, fejlett szellemi lények, szellemi mesterek (általában) nem tartják tartósan megszállva az élő emberek testét, csak tanító gondolatokat sugároznak telepátia útján, amiket mi intuitíve felfogunk. Van, amikor meg is értjük, de nem mindig vagy nem azonnal. Tanítás céljából, vagy az élet megvédése érdekében előfordul, hogy „belépnek” az élő testébe, tudatába. Ilyenkor az élő személy tudata mintegy hátrahúzódik, félreáll és átengedi a testet és az irányítást a segítő tudatának. Ez csak annyi ideig tart, ameddig feltétlenül szükséges. Ilyenkor érzünk és gondolunk olyasmit, hogy „az őrangyalom vigyázott rám'. Egyébként hagyják, hogy a szabad akarat érvényesüljön. Hadd idézzek most egy tanítónővel készült "interjúból":

'... mozgásban van, remeg, él ez a víz. Ez a víz bennem van, de ki is folyik. Most ez az egész test vízből áll, nincsenek szervei, csak egy emberalak. Ha jobban megnézem inkább férfi, de ezt csak sejteni, következtetni lehet, nem tudom. Most kijött belőlem és aranyszínű, és most nem víz, inkább fény. Sárgás valami. Most egy fénygombóc lett.

─ Ki ő?

─ Egykori vezetőm. Velem marad, amíg szükségem van rá.

─ Tehetünk fel neki kérdéseket?

─ Igen...' (Interjúrészlet)

A tiszta lélek/tudat egyszerre képes érzékelni az összefüggéseket, a teret és időt horizontálisan és vertikálisan is, egyszerre minden irányban, és nem csak részleteiben, korlátozottan. Ennélfogva a szellemi mesterek érzelmi-gondolati észrevételei, meglátásai is helyesek az életeik során megtapasztalt és megértett tudáson túl. Ezért tudnak valódi segítséget nyújtani

B) Közbülső lét

Az asztrálsík több szintjén, a rezgésszintjüknek megfelelő szinteken tartózkodnak két élet között az anyagi sík tudata fölé emelkedett emberek/lelkek. Itt: visszanézés, megértés, pihenés, felkészülés az új életre.

"─ 1700-1800 között.

─ Köszönöm. Haladjunk előre az időben a mostani testet öltésedig. Mi történik most veled?

─ Ismét a „listát” nézegetem.

─ Készülsz újra a feladatokra? Ez a „lista” az, amit megkaptál, vagy saját magad állítottad össze, esetleg kiegészítették?

─ Csak amit megkaptam.

─ Mennyi idő telik el, amíg újra megszületsz? Sok?

─ Vagy 300 év.

─ Haladj előre az időben. Most mi történik?

─ Látok két embert.

─ Igen? Hol, honnan látod? Még ott vagy fent?

─ Igen. A listát nézegetem.

─ Ki ez a két ember? Milyen céllal nézegeted a listát?

─ Felkiáltott hozzám a magányuk és a szomorúságuk.

─ Eljutottak hozzád az érzelmeik? És az, hogy ezek az érzések eljutottak hozzád, befolyásoltak a döntésedben?

─ Felírtam, hogy segítek  rajtuk.

─ Hogyan szándékozol, hogy tudsz rajtuk segíteni?

─ Emlékeztetem őket arra, amit elfelejtettek.

─ Hogyan?

─ Úgy, hogy megszületek.

─ Hol születsz meg? Netán a gyerekükként?

─ Mikor történik az, hogy eldöntöd és megfogansz?

─ Az 1970-es évek végén. (1981 májusában született.)

─ Történt még valami, van-e még valami, amit elmondhatsz?

─ Megnézem a listát.

─ Rajta van a te életcélod, életfeladatod?

─ Azt hiszem, igen. Most nézem. Két részre van osztva. Van egy kisebb, ami rám nézve kicsinek tekinthető... Hogy megtanítsam ezt a két embert újra szeretni.... A másik, ami miatt meg kell születnem, az, hogy nem elég a Földön a fénylény-test.

─ Ezt hogy értsem? Neked vagy a Földön nem elég a fénylény-test?

─ A Földön.

─ És milyen feladatot fogsz betölteni? Mi ez a nagyobb feladat?

─ Az embereket is megtanítani újra, szeretni..... Kezdetben saját személyemet kell átalakítanom, hogy rájöjjek, hogy tudjam, mit kell tennem. És ha belül majd abban az állapotban leszek, hogy tudjam teljesíteni, akkor. (Interjúrészlet) (A víz ereje a lélek bölcsessége)

C) Alacsonyabb szintű létek

1. Elementárok

Elementároknak a lét elemek (tűz-, víz-, föld-, levegőelem) és a növények lelkét, lényegi részét nevezhetjük.

2. Asztrállények, fantomok

Nem valós lények, csak azonos rezgésű energiák az ember által nevesítve. Ezeket erős negatív emberi érzelmek hozták létre, mint például a félelem, a gyűlölet, a gonoszság, az ellenség, az átok stb. Ez egy-egy megképzett fogalom. Kötődhet egy személy megszemélyesített emlékéhez, képzetéhez, vagy csak összesűrűsödött energia. Ezek, többnyire nem szándékosan létrehozott energetikai képződmények, gondolatformák. Létrehozhatja egyén vagy kollektíva. Vannak, lehetnek szándékosan, akár jó szándékkal — mint amikor létrehozzuk a beteg személy fantomját, és ezen végezzük el a kezelést, de nem oszlatjuk szét —, vagy ártó szándékkal, fekete mágia által létrehozott fantomok is. A fantomokat meg lehet különböztetni a természetes lényektől. A probléma viszont velük az — és ez igen komoly —, hogy magukhoz vonzzák ezeket a „programozott” érzéseket, majd felerősödve újra szétsugározzák azokat. Ez egy öngerjesztő folyamat, láncreflexió (reflexió: tükröződés).

3. Egyéb lények, akiket úgy emlegetünk, mint tündérek, manók, törpék, koboldok , démonok.

A tündérek, manók, törpék és koboldok, démonok is élő emberek voltak valamikor. Nagyon régen megrekedtek az asztrálvilágban. Haláluk után nem tudták, talán nem is akarták szétoszlatni asztráltestüket. A megváltozott tudatállapot megváltoztatta a fizikai formát, bár általában megmaradt az emberi forma. Vagy kifinomult, légies lett (tündéri), vagy eldurvult, eltorzult (démoni). Ők inkább az asztrálvilágban, az alsó asztrálsíkon élnek, vagy  bolyonganak, átjárnak a két létsík között. Lehetnek velünk, körülöttünk is.

a) Tündérek

A hiedelem szerint a tündérek többnyire fiatal női szellemek vagy gyerekek, de lehetnek férfiak is. Lehetnek jók és gonoszak is. Légiesen finomak.

b) A törpéket, gnómokat alakjuk miatt nevezik így. Vannak közöttük is jó és kevésbé jó szándékúak az általuk megélt és bennük rekedt érzelmek miatt.

c) A manók, koboldok többnyire gyermeklelkek. Huncutak, pajkosak.

'Kukukk, kakukk, hangzik egyszer a húgom mellett, máskor egy-két méterre tőle vidám, pajkos hangon. Unokahúgom is, én is látunk egy kis lényt, mint egy bagolyszerű madár, de emberi formában hol a húgom válla fölött, hol 'repkedni' a szobában. Az arca, emberi arc. A fülei és az egész kinézete olyasmi, ahogy a manókat ábrázolják a rajzokon. Gyermeknek gondolom a mérete és játékossága miatt.

— Ki vagy? Tegezhetlek? — kérdezem tőle.

— Hát, ha öregebb vagy, mint én! — válaszolja.

— Te hány éves vagy?

— 653 x 33 — mondja hadarva.

— Mennyi?? — kérdezem meglepetten.

— 653 x 33, mondja ugyanúgy.

— Mi történt veled? Hogy haltál meg és mikor?

— Földcsuszamlás volt. Elsodort bennünket. Nagyon régen.  És látjuk, ahogy a sáros, szinte folyékony földtömeg seregnyi hasonló kinézetű, aprótermetű embert temet maga alá. A 653 x 33 = 21549 év, egy földtörténeti korszak.' (Interjúrészlet)

d) A démonok és a vámpírok (is) nagyon régen itt rekedt, negatív érzelmeik által fogva tartott halott emberi lények. Bennük az érzelmek már felélték a szellemet. A tudati akarat csak az érzelmek, a vágy kiélésére irányult és elvadult, dühöngő démonokká váltak. Szenvedélyük foglyai lettek, vagy fájdalom, félelem, gyűlölet vakította el őket. Plutarkhosz szerint: „A démonok nem képesek más módon kielégíteni zsarnoki szenvedélyüket, ezért zendülést, sóvárgást, hódító háborúkat szítottak, hogy a még testben élő lelkek által megkapják, amire vágytak.”

A régmúltban szokás volt az állatok, vagy a harcban legyőzött emberek még meleg vérét meginni. Akinek ez a szenvedélyévé vált, mint napjainkban például az alkohol, halála után is „él benne” ez a vágy. Hogy ezt kielégíthesse, megszáll élő embereket, állatokat, és azokat készteti olyan tevékenységre, melyen keresztül kielégülhet (vámpírok). Ezek a tartósan és hevesen fenntartott érzelmek magukhoz vonzzák az élők hasonló rezgésű érzelmi energiáit, majd sokszorozódva visszahatnak az élőkre. Ez már nem tudatos a halottban, sem az élőkben az érzés eredete, oka. A démonok létezése a legelfogadottabb, mivel akaratuk érvényesülése leginkább látható az élő személy viselkedésén keresztül. Őket nevezik ördögöknek, gonosz lelkeknek, bukott angyaloknak, a sátán szolgáinak.

4. Diszkarnációk /földhöz kötött lelkek/ megszállottság

Az (előzőeken túl) elhunytak fizikai test nélküli szellemei, akik haláluk után nem tudtak, vagy nem akartak elmenni a fénnyel, mert valamilyen problémájuk miatt az anyagi dolgokhoz vagy az élő személyekhez ragaszkodnak. Közülük nagyon sokan kapcsolódnak egy élő testhez, „megszállják” az élőket. Őket nevezik földhöz kötött lelkeknek, diszkarnációknak (nem tudnak újraszületni, inkarnálódni).

Fentiek mindegyikére igaz, hogy könnyűek, „szinte” légneműek. Többen érzékelik (bár nemigen tudják, hogy mit is), mint látják őket. A természeti népek gyógyítói, sámánjai régen is, ma is létezőnek tartják a halottak szellemeit, nevezzük őket bárhogyan. Néha őket tartják „felelősnek” az élő ember betegségéért, máskor a segítségüket kérik a gyógyításhoz. Az indián kultúrák jó részében elfogadott volt a halott ember szellemként való továbbélése az élők között. Halála után is tiszteletben tartották szokásait, segítségét, tanácsát kérték a harcban stb.

A magyarok hitvilágától sem idegen. Nem idegen más eurázsiai népek hitében sem. Az afrikai népek és azok leszármazottai is őriznek ilyen szokásokat. Az Afrikából Kubába behurcolt jujuba törzs leszármazottai között ma is él ilyen szokás: egy rítus során megidézik a halott személyt, aki megszállja valamelyik élőt és rajta, mint médiumon keresztül kérik ki a halott véleményét, tanácsát egy adott ügyben, vagy a jövőre nézve. A rítust úgy alakítják, hogy nem kívánatos személy, például egy gyilkos szellemét távol tartsák. A megszállott személy ebben a transzállapotban teljesen megváltozik. Beszél az élőkhöz, válaszol azok kérdéseire. Amikor a megszálló szellem távozik belőle „visszanyeri önmagát”, azonban teljesen kimerült, és nem emlékszik arra, amit mondott vagy tett. (TV adás mutatta be)" (A víz ereje a lélek a lélek bölcsessége)

A halott lelkek akár századokon át is itt lehetnek, és bármennyi idő telik is el, viselkedésük, felfogásuk, gondolkodásmódjuk nem változik, mert beleragadtak a halálukat megelőző, általuk legfontosabbnak vélt, vagy a halált megelőző érzelmi és tudati állapotukba. Megőrzik testi érzeteiket, személyiségjegyeiket, érzelmi állapotukat...

A halottak nem azonosulnak a megszállt személy tudat- és érzelmi állapotával, sőt tudomást sem igen szereznek róla:

„─ És azok, akik tudták, hogy egy élő testét használják, mit érzékeltek a másikból?

─ Tudtuk, hogy használunk egy testet, de az nem volt fontos, hogy nem a sajátunk. Nem érzékeltük az élő tudatát és ők sem érzékeltek bennünket tudatosan. ” (Interjúrészlet. Folytatás a  Földhöz kötött lelkek, megszállottság c. oldalon.) (A víz ereje a lélek bölcsessége)

2. Új születés→ földi testben való lét, földi élet