.

GONDOLKODÁSMÓDUNK, TULAJDONSÁGAINK HATÁSAI 2.

 

Érdektelenség

Hallanak az emberek, de nem figyelnek.

─ Nem érdekli önöket, amit mondok? ─ kérdezem.

─ Ha nem érdekel, hát nem érdekel! ─ hangzik a válasz.

─ Tudják Önök, hogy nincs testük? Hogy nem élnek? (Semmi reakció.) Test nélkül tudnak kapálni, bevásárolni? Hallja önöket az eladó a boltban?

─ Nem, mert biztosan nem figyel, mondja indulatosan valaki.

─ Kábultságot érzek ─ mondja a partnerem.

─ Mitől kábultak?

─ Gyógyszertől. Sokan vannak, akik gyógyszert szedtek. Szívgyógyszer, keringésjavító, fájdalomcsillapító.

─ Segített a gyógyszer a problémáikon, meggyógyultak?

─ Nem. De legalább tompította a fájdalmat.

(Nagyon lassan és nehezen tudtam őket felrázni, hogy megnézzék, meglássák, hogy már nem élnek, hogy nincs testük, és semmit sem tehetnek test nélkül. Mintha egy csapat álmos kisgyerekkel beszélgettem volna.)

─ Ezekre az emberekre életükben is jellemző volt az érdektelenség? Miből származik?

─ Felelősségáthárítás, menekülés a felelősség terhe alól. „Nem érdekel”, „mi közöm hozzá”, „én nem veszek részt benne” ilyen és ehhez hasonló kijelentésekkel hárít az érdektelen ember. Ugyanakkor arra sem figyel, az sem érdekli, hogy ő maga mit hogyan tesz, vele mi történik. Nem akad fenn semmin, egykedvűen belenyugszik mindenbe. Mindenre van kész magyarázata. Most látják, hogy ez nem volt jó semmire. Üresjárat volt csupán. Mennyi mindenről mondtak le, maradtak le. Mi mindent zavartak össze.

─ Tudatosan így legyengíteni magunkat? ─ szörnyülködnek.

─ Picike erővel meggyógyulhattunk volna. A mi életünk nagy része ilyen üresjárat volt.

─ Mi okozta a betegségüket?

─ A tudatlanság, az érdektelenség, a nemtörődömség. Csak jobb lett volna, ha mással is törődünk, de hát még azt sem lehet mondani, hogy magunkkal törődtünk volna.

─ Jó, könnyű volt így élni?

─ Ilyen céltalanul? Felelőtlen és egyszerű. Nem akadtak fenn semmin, kivonták magukat mindenből. Nem segítettek, főleg nem használtak senkinek és semminek ─ mondják bágyadtan. (R. közben nagyon álmos. A társaság fele még mindig nem ébredt fel.)

─ Hallanak, de nem tudják, hol vannak, mi történik.

─ Mitől álmosak, bágyadtak?

─ Nem tudják. Lehet, hogy az időjárás? Talán... Azt szokták mondani... Ha nem az, akkor mi? ─ találgatnak. Nyomottnak érzik magukat. ─ Csak az idő... Nyomja a levegőt, nincs levegő, olyan fülledt, semmi frissesség, álmosító... ─ mondják megint. Unatkoznak. Céltalanok. Ők nem „gyógyszeresek”.

─ Mindig ilyenek?

─ Hm, legtöbbször. Ha az idő nem nyomott, akkor ők. Nem tudják mitől... Nincs semmi céljuk. „Valamit tenni kéne, de nincs semmi kedvem, majd...” Kedvetlenek, nem tudják mi az, amit szívesen tennének ─ válaszolják.

─ Megöli önöket az unalom ─ mondom cinikusan, hogy felrázzam őket.

─ Nagyon vicces! ─ reagál valaki.

─ Miért unatkoznak?

─ Fogalmuk sincs, keresnek valamit, de nem tudják, merre induljanak, mit tegyenek, mi a helyes. Semmi külső iránymutatást, segítséget, biztatást nem kapnak. „És ebbe a semmibe belefáradunk. Ebbe nagyon is bele lehet fáradni” ─ mondják a megkérdezettek. Ezek az emberek többnyire fiatalok.

─ Lenne-e önökre szükség? ─ kérdezem a fiatalokat.

─ Ez a kérdés szíven ütötte őket. Sokat gondolkodtak ezen, mert tudták, hogy lenne, érezték. És most egy kis lázadást érzek, mert a szüleik egyeseket mindennel kiszolgáltak, másokat elnyomtak. Lebeszélték őket mindenről.

─ Hová vezetett mindez?

─ Butaságokhoz, rossz társasághoz. Nagyon rossz útra tévedtek, mert hirtelen akartak kitörni valamilyen irányban és eltévedtek, vagy depressziósak lettek. Akik kitörtek: haverok, pénz, betörés, bandázás, lopás (csak el kell venni, egyszerű). Sokan, sokféle véget értek: börtönbe kerültek, lelőtték őket. Volt, akinek apu-anyu elsimította az ügyét, de megint ott maradt az unalom és a tenniakarás hiánya, és depressziós lett. Van itt egy kamasz fiú, aki megtagadta a szüleit, mert ő mindentől el volt tiltva, ugyanakkor túl sok volt az elvárás, ami szinte kényszer volt. Nem hagytak számára szabadságot, azért billent át a másik oldalra. Akik depresszióba estek, azok gyengék voltak az ellenkezéshez, az ellenszegüléshez. Vannak itt szülők is.

─ Mit tehettek volna másképpen?─ kérdezem a szülőket.

─ Figyelhettek volna. Nem kellett volna beleragadni ebbe az állapotba.

─ A gyerekeknek szabadságot kellett volna hagyni, nem babaházat építeni számukra, mondják a szülők.

─ És mások mit tehettek volna az érdektelenség helyett?

─ Kicsit összeszedni magunkat. Mi az, hogy nem érdekel? Amikor szükséges, tenni kell, máskor pihenni, és nem unatkozni. Van, amikor a „semmit is, csinálni kell”. Nagyon sok mindent lehetett volna tenni. Élhettünk volna.

─ Nehéz lett volna ezt meglátni?

─ Nem. Csak egy sóhajtásnyi életkedv kellett volna.

─ Mi vette el az életkedvet?

─ A bezárkózás, az elszigetelődés, hogy csak az érdekel, ami előttem van.

─ Nézzük meg együtt a hatásait!

─ Levegőre: mozdulatlanság, fülledt meleg, levegőtlenség, semmi légmozgás. Fullasztó, nyomott. Az a semmi tette ilyenné, ami belőlünk árad. Tartalmatlan gondolatok. Forgószél.

─ Tűzre: fojtottan, nagy füsttel ég a levegőtlenség miatt. Nincs cselekvésre indító gondolat.

─ Vízre: ez az igazi állott víz. Élettelen. A szervezetben lévő víz is szürkés, poshadt, állott. Egykedvű, szinte érzelem nélküli élet. Megszünteti az életet.

─ Földre: sáros, iszapos, üledékes, lápos, vagy vizes homok, ami széthullik, mint a folyami homok.

─ Időjárásra: borult ég, csendes, unott eső vagy hóesés, minden állott, nyáron fülledt, olyan semmilyen. Óriási teher nyomja az életet.

─ Vírusokra, baktériumokra: fajonként változó. A vírusokat általában „bátorítja”, megsokszorozza. Aktívak, terjednek, de a baktériumoknak kevésbé kedvez. Van, amelyik elpusztul.

─ Gombákra: az apróbb fajtákra hat és a szervezeten belülieknek teret ad (pl. körömgomba), a szervezeten kívüli, fertőzést-okozókat erősíti.

─ Rovarokra: megzavarja őket, hátrafelé mennek. Van, amelyiket taszítja és van, amelyiket vonzza.

─ Férgekre: nem nagyon befolyásolja őket, jól elvannak.

─ Hüllőkre: zavaróan hat rájuk, tétovaság látszik, de végül alkalmazkodnak.

─ Kétéltűekre: hasonlóan.

─ Puhatestűekre: a testük lelassul, de a szellemük nem.

A nagyon nőiessé vált férfihez lehetne hasonlítani a hatást.

─ Halakra: a mélyben élőket megzavarja, feljebb lelassítja, a

felszínközeliekre a legkárosabb, azokat pusztítja. Céltalanul lebegnek, majd elpusztulnak.

─ Növényekre: vegyesen hat. Van, amelyik hirtelen megnő, felnyurgul. Van, amelyiknek hamarabb lefut az egész életperiódusa, elhasználja az életerőt.

─ Állatokra: lomhává, lustává teszi őket.

─ Emberekre, emberi közösségekre

─ az egyénre: lelassítja, tompítja, mintha megállt volna a vérkeringés.

─ a szervezetre: a vérkeringést lassítja, tompít, depressziót okoz, a látást elhomályosítja.

─ a családra: sokféleképpen hat. Az ilyen ember a családot felizgatja, dühíti, ellehetetleníti. Sok problémaforrás okozója.

─ szűkebb közösségekre: általában nem tagja, nem részese a közösségeknek. Kívül marad, elzárkózik.

─ össztársadalmi szinten: lelassítja, tompítja. Tétova egyedek céltalan kóválygása.

─ politikára: a politikus nem érdektelen, de ez a tulajdonság eltorzítja a politikát. Elhomályosítja a helyes célt, mintha nejlonfólia, függöny takarná.

─ egyházra: az egyházban kis zavart, egy kis ijedtséget okoz. A vallást gyengíti, mert az ilyen emberek mindenen kívül maradnak.

A bocsánatkérés, megértés utáni beszélgetés: a forgószélhez tartozó emberek életének egy szakasza ilyen érdektelen volt. Aztán kiléptek belőle, de helytelen irányt vettek. Másokat nem vettek figyelembe. Minden gondolatuk és érdeklődésük csak önmaguk körül forgott.

─ Valóban az időjárás nyomasztja az embert? ─ kérdezem.

─ Nem, hanem az ember nyomasztja azt, és mindent ─ jön rá

a válasz. ─ Most az emberek egy részénél indigószínt látok.

─ Mitől van ez az indigószín?

─ A vízbe egy helyen tintaszerű folyadék ömlik. Egy halott ácshoz tartozik, aki szabadidejében festett. Most érkezett. Ő nem volt érdektelen. Az indigó szín minden árnyalatával festett. Többségében tájképet. Ez a szín ritka. Sejtette, hogy már nem él, de mindig félt attól a pillanattól, hogy ezzel szembesüljön. Mérgezés okozta a halálát. Higany, meg ez a festék. Felszívódott a bőrön keresztül a festékből a mérgező anyag. Ezt akkor nem tudta, csak sejtette, hogy így van. A kereskedelemben kapható festék belement az ujján a sebbe, amikor véletlenül megvágta, és vérmérgezést okozott. Most kissé dühös, dohog: „hogy csinálhatnak ilyet, ezzel dolgoznak, mennyi mérgező anyag!” ─ tolmácsolja R. az átvett gondolatokat és érzéseket.

─ A régi festékek növényi anyagokból és földből készültek többnyire ─ mondom. ─ Kérem, nézze most meg, azok között nem volt mérgező?

─ De igen. Volt. A növények között sok a mérgező.

─ A növények „alapból” mérgezőek?

─ Nem. Nem úgy lettek teremtve, hogy azok legyenek. A ki-szórt méreganyagok, amik generációkon keresztül mérgezik a növényt, megváltoztatják az adott növényi fajokat, és mérgezővé válnak.

─ Az ókorban, a középkorban nem voltak ilyen vegyi gyárak ─ vitatkozom. Mi az, ami mérgezővé teszi? Mi mérgezi meg a levegőt, a vizet, a földet?

─ A tudatlanság, az el nem fogadás, a rohanás. Az érdektelenségnek is köze van hozzá.

─ Milyen ez a belélegzett levegő?

─ Marja, csípi a torkot. Elváltozást hoz létre, mintha a torok belülről kiszőrösödne. A farkastorok kialakulásához is köze van. Így védekezik a torok, szűrni próbálja a levegőt. A víz keserűvé válik, sötét színű. Hányingert, gyomorégést, fekélyt okoz. A föld nagyon szennyezett. Olyan, mintha oda ültetnénk növényt, ahol feltört az olaj, majd visszacsepegett a földre. Az ilyen helyen nőtt növény mérgezővé válik.

─ Az ókori Egyiptomban nem voltak olajkutak...

─ Igen, de a piramisépítés érdektelen kötelesség volt az építő munkásoknak.

─ Az ősközösségi társadalom idején teremtek ilyen mérgező növények?

─ Nem. Miután szintkülönbségek lettek az emberek között, a hatalom, aki kiszolgáltatta magát, érdektelenné vált más emberek és minden egyéb iránt. A kiszolgáltatottak a munka iránt voltak érdektelenek, más irányban nem. A mérgező növények szaporodtak. A ritka növények többnyire mérgezőek. A hatalom képviselői kevesebben vannak. Egyre több a hatalomvágy és az érdektelenség. Ezt az előbb nem látták. Fel kellett hívni rá a figyelmet. Az előbb „szelektálva” kértek bocsánatot az emberek, most teljes körűen.

─ Nézzük meg a megértés, megbocsátás és bocsánatkérés utáni változást!

─ A levegő friss, finom, tiszta, de a mai ember már nem is tudja, hogy milyen a tiszta levegő. Ez idegen neki, szoknia kell a szervezetnek is, mert tele van ezekkel a kis szőrökkel, de most nincs mit megszűrni.

─ A víz is finom.

─ A tűz melegít, kiegyensúlyozottan lángol.

─ A föld termékeny talaj.

─ Az időjárás kiegyensúlyozott és nincsenek éles határok az évszakok között. Ha kell, esik. Nincs hőség nyáron, nincs túlzott hideg télen.

─ Vírusok nincsenek. A szervezet számára hasznos baktériumok vannak és ehető gombák az erdőben.

─ A bogarak jól vannak, szinte mosolyognak. Egyensúlyban férgek, giliszták.

─ A békák, rákok, hüllők vidámak, aktívak, kiegyensúlyozottak. A csigák a saját tempójukban haladnak különösebb erőfeszítés nélkül.

─ A halak nyugodtan úszkálnak.

─ Az állatok játékosak, de nem agresszívek. Nincs ölési vágy, csak szükségszerűség. Visszatértek a táplálékláncba.

─ Az emberek is megelégszenek a szükségessel, a felesleget visszautasítják. Nincs éhezés. Az emberi szervezet, pezseg, él, egészséges, aktív. Képes az öngyógyításra anélkül, hogy a tulajdonosának különös erőfeszítést kellene tennie. A sejtek tudják a dolgukat. Egységgé válik test, lélek, szellem!  Itt már beszélhetünk családról: összetartás, de nem ragaszkodás, láthatatlan összetartó kapocs van a családtagok között. Szeretet, harmónia, összhang uralkodik a családon belül.

─ Közösségekben összetartás van azzal is, akit nem ismerek személyesen, de odatartozik. Nincs különbségtétel az ember és más lény között. Beszélhetünk társadalomról is: kiegyensúlyozott, harmonikus. Nincs kereskedelem, csak önzetlen adok-kapok. Nincs méricskélés. Azt adom, amit tudok, annak, akinek szüksége van rá. És én azt kapom, amire nekem szükségem van. Nincs hiány és nincs többlet. A tudatban nincs jelen a szűkség, a szűkölködés fogalma.

─ Nincs vallás és nincs egyház, de van hit.

─ Nincs politika. Vannak irányítók, ki mihez ért. Itt is önzetlenség van jelen. (A víz ereje a lélek bölcsessége)

 

Aljasság, ármánykodás

„Most, mintha feljebb kerültem volna, fentről nézek lefelé. Sok acsarkodó lényt látok. Nagyon közel vannak a Földhöz. Szürkeséget látok, amelyben megbújnak és kinyúlkálnak belőle. Megrontják az embereket. A homályban, a tudatlanságban ott van az a rengeteg ember is, a másik csapat. Hiába teszünk, ha ezek a lények még jelen vannak és befolyásolnak” ─ mondja S.

─ Azért csak tegyünk! ─ válaszolom határozottan.

A kosárba kerül: balta, kés, olló, injekciós tű, kábítószer, tabletták, kábítószeres bélyeg, alkohol, baseballütő, fegyverek, robbanóanyag, levélbomba, fenyegető levelek, gyúlékony anyagok, mindenféle ártó eszközök, könyvek, internet, bankok, pénz, divatüzletek, bevásárlóközpontok, butikok, szórakozóhelyek, melegek bárja, night clubok, fekete szemüveg, símaszk. Mindezzel le van ragasztva az emberek szeme, be van tömve a szájuk, a fülük, papírzacskó a fejükön, bilincsben a lábuk, megkötve a kezük, pórázon vannak vezetve. Manipuláció a kommunikációban, téves híresztelések, hisztériakeltés, elnyomás, terrorizmus, szervezett alvilág. Korrupció a politikában, az üzleti életben, erőszak és félelem a családokon belül is. Ez a szürkeség mindenkit letakar. Mindenki csak magával foglalkozik. Háborúk mindenféle okokból, ami a pénzről és az érdekekről szól.

─ Kerüljenek bele mindezek okai tértől és időtől függetlenül!

─ Egyház, politika, pénzügyi nagyhatalmak, mint fogalom és mint tény kerülnek a kosárba. Ez a hatalmas kupac nagyon nagy lánggal elégett. A hamutól a víz sűrű, mint a kátrány és bugyog... A víz körül érzékelhető szürkeség, mint egy sűrű szürke ködfal. Nem felül, hanem körben mindenhol. A vízbe nem tudjuk tenni a szürkeséget. Most, mintha egy másik „színpadra” kerültem volna, vagy csak más szögből látom. Fénnyel bevilágítom. A fény, mint a reflektor pásztázza körbe-körbe, minden irányban. A lényeknek, akik megbújtak ebben a szürkeségben, egyre szűkül a mozgásterük... Beszorultak a „fénybuborékba” ezek az eltorzult, gnómszerű lények, és mutogatnak, hadonásznak, karmolásznak. Sokan vannak.

─ Tudják, hol vannak és milyen év van? Beszélni kezdek, mire ők:

─ Mit akarsz, te? Hát a Földön! Eddig jól elvoltunk. Mit érdekel minket, milyen év van. (Nem tudják, hogy halottak.)

─ Tudják, mit tettek?

─ Persze, tudod te azt, nagyon jól. Szórakoztunk az emberekkel, a sok hülyével.

─ Önök okosak?

─ Azt nem mondta senki. De ők azt sem tudják, hol vannak, mit akarnak, persze, hogy hülyék. Semmit se vesznek észre.

─ Önök mióta teszik ezt, és miért?

─ Mióta világ a világ. Miért ne! Mert jó nekünk. Röhögnek, mulatnak, ezt szeretik. (Ezek nagyon aljas valakik, jegyzi meg S. a látvány és az általuk keltett érzések alapján.)

─ Szeretnék kipróbálni, fordítva?

─ Nem. Miért lenne az jó nekünk? Másokra szarunk, az a lényeg, hogy mi jól érezzük magunkat. (S. most erősebben sugározza feléjük a fényt, hátha rést találunk rajtuk. A külső ködköpeny töredezik körülöttük. Megy össze a terük, és ez már nem annyira tetszik nekik.)

─ Mit szólnak hozzá, hogy szűkül a mozgásterük?

─ Miért csináljátok, mit akartok? Hogy megváltozzunk, hogy jobb legyen a világ? (Nevetnek.) Maguknak köszönhetik az emberek. Mi sem tudtunk mindenkit megvezetni. Az olyanokat, mint te, messziről elkerültük. Ahol ez a rohadt fény jelen volt, oda nem is mentünk. Mit akarsz? (Még több fény.) Segíts! Nem lehetsz ilyen! Jól van, meghallgatunk. Mit akarsz, hogyan, miért?

─ A hogyant, meg fogják látni, a miértet már megválaszolták: hogy a világ szebb legyen.

─ Sosem volt az. Lehetett volna, de sohasem volt az.

─ Én is ezt mondom: lehetett volna. De maguk sem azon fáradoztak, hogy jobb, szebb legyen.

─ Persze, nem. Hát akkor? ─ kíváncsian várnak.

─ Először is nézzék meg, milyen lett mostanra a világ!

─ Tisztában vagyunk vele. Jó nagy szar az egész. Az emberek tettek ellene? Ezt élvezik, mindenki csak kínlódik, vergődik, mégse tesz semmit. Csak dumálnak.

─ Eddig ehhez kaptak segítséget, hogy: „minden úgy jó, ahogy van.” „Ez Isten akarata.” „Ez a büntetés az elkövetett bűnökért” stb.

─ Ez az emberek kitalációja volt. Mi csak segítettünk elhinni. Mi is emberek voltunk.

─ Nézzék meg magukat, milyenek voltak!

─ Tudjuk, tudjuk, hogy eltorzultunk. Azt is tudjuk, hogy más lenne ez a világ, ha nem gonoszkodnánk. De annyira elegünk lett a sok hülyéből.

─ Nem lehetett volna ehelyett segíteni nekik?

─ De. A kezdet kezdetén voltak ilyen indíttatásaink, de erre jobban vevők voltak. Mert buták. Nem látják saját hibáikat, félelmeiket. Semmit sem kéne tenni, csak önmagukba nézni. Ennyi kellene a sok birkának.

─Tudom, hogy nehéz, sok türelem kell, kellett volna régen is.

─ A birkákat megtanítani olvasni?

─ Nem ott kezdődött, hogy birkának néztek másokat?

─ De. Ezt eddig is tudtuk, hogy hibásak vagyunk.

─ Továbbra is ezt szeretnék folytatni?

─ Meggyőztél minket, hogy ne tegyük? (Sanyó még több fényt sugároz. Nagy fájdalommal pattognak le ezek a burkok.)

─ Mit szólnának egy kis szeretethez?  ─ kérdezem.

─ Hagyj minket békén a szereteteddel, nem kérünk belőle! (Ennek ellenére, természetesen nem adom fel. Szeretetet sugárzok feléjük. Megtörtek. Már nem olyan szürkék és emberi formát öltöttek. Rosszul érzik magukat most, hogy visszanyerték a régi alakjukat. Eddig megvédte őket a szürkeség. Beleolvadtak. Nem kellett szembenézniük önmagukkal.)

─ Könnyű szembe nézni önmagukkal?

─ Nem. Nem tudtuk megtenni. Gőgből, dacból és ugyanilyenné tettünk másokat.

─ Mit szólnak most a sok hülyéhez, a birkákhoz, hova sorolják magukat?

─ Mi vagyunk a főhülyék.

─ Elfogadják most már a segítségemet, vagy tudnak olvasni a birkák?

─ Meg kellene próbálni...

─ Hol kezdődött, hogy ilyenné váltak? Ki-ki, nézze meg saját esetét!

─ Valamikor elvesztettük a türelmünket másokkal szemben és kapzsik és gőgösek is voltunk. Elkezdtünk ezzel játszani és ilyenné váltunk.

─ Örülök, hogy sikerült eddig a felismerésig eljutniuk. Most kérem, nézzük meg együtt, milyen hatásai voltak a természet különböző szintjein!

─ Levegőre: olyan lesz tőle, mint a beton. Szürke, kemény, áthatolhatatlan, tisztátalan, mint az aljas emberek gondolatvilága.

─ Tűzre: a sötét füst miatt a láng nem érvényesül. Az önbecsülés, öntudat alig pislákol az eltorzult gőgös, akarnok emberben.

─ Vízre: mérgezett. Sűrű, koszos, sötétzöldes-feketés foltokkal. Megmérgezi a lelket.

─ Földre: ipari hulladék, olajsár, vegyszerek, törmelék fedi a földet. Piszkítja és pusztítja a földet. Az önbizalom és hit önhittséggé, ártó szándékká torzul. A Föld mintegy hulladéktemető.

─ Időjárásra: kaotikus. Szárazság, az emberek gondolat- és érzelemvilágával azonosan.

─ Vírusokra, baktériumokra: elnyomja, elpusztítja.

─ Gombákra: a gombákat kicsit erősíti.

─ Rovarokra: káosz, zavarodottság uralkodik rajtuk.

─ Férgekre: zavartak, félnek, elbújnak.

─ Hüllőkre: kifejezetten irritálja őket. Elhúzódnak.

─ Kétéltűekre: hasonló a hatás.

─ Puhatestűekre: elpusztulnak. Lehetőségük sincs védekezni.

─ Halakra: pusztulnak.

─ Növényekre: elsorvadnak, elpusztulnak. A szárazság és a méreg kiöli őket.

─ Állatokra: menekülnek, pusztulnak. A jámborabbakra (birka) bénítóan, taszítóan hat.

─ Emberekre, emberi közösségekre

─ az egyénre: az ember folyamatosan nekimegy a fal ugyanazon sarkának. Nem lát, nem hall, nem érzékel. Mindenütt homály. Meghibásodott droidként, elromlott robotként viselkedik.

─ a szervezetre: attól függ, mit erősít az adott emberben, azon a területen hat. Betegség szinten mindenhol, de főként az agyra, a látásra, a szellemi fejlődésre hat.

─ a családra: a családban mindenki háborodottan össze-vissza rohangál, ütközik, ütődik, mint egy marék ledobott üveggolyó.

─ szűkebb közösségekben: hasonlóan hat, mint a családban. Egy ideig együtt halad, aztán egymással szemben.

─ össztársadalmi szinten: eléggé aljas dolgokat látok. Nagy nyüzsgés. Van, aki átgázol a többieken. Másvalaki felkapaszkodik a másik hátán, majd leesik vagy lerántják a többiek.

─ politikára: ott az igazán látványos. Egymás háta mögött bűvészkednek. Pénzközpontúság uralkodik. A politikusok pénzért politizálnak, nem azért, hogy helyes irányba vigyék a tömeget. A vezetés, segítés csak álarc. Összetartás helyett széthúzás uralkodik. Ideig-óráig működik, aztán összeomlik az egész. A szereplők újakra cserélődnek, de az égvilágon semmi nem változik.

─ egyházra: a vallásban, az egyházon belül is méreg. Az emberek már nem annyira kiszámíthatóak és irányíthatóak. Acsarkodás, kiszámíthatatlanság a jellemző. Az egyház ezt nem szereti.

A bocsánatkérés csak nagyon lassan sikerül, de szörnyen érzik magukat: „A tetteink, a lelkiismeretünk... Ez nem csak annyi, hogy bocsánatot kérek.” A megbocsátás sikerült. Egy fokkal jobban érzik magukat, de még van mit rendbe rakniuk, mondják. Már nem így élnének, megpróbálnának normálisan élni. Elegük van ebből, tulajdonképpen már régen elegük van, sajnálják. Most, mintha betondarabok szakadnának le róluk, valami nagyon nehéz. Ismerik ezt a terhet. Ez a tetteik súlya. Most már ők is tenni szeretnének, mint te. Egy jobb világot szeretnének ─ mondják.

Hatás: mintha az emberek eddig elektromos kábelen keresztül lettek volna irányítva, és most kihúzták volna a kábelt a csatlakozóból. Mindenki önálló, megváltozott, szétnéz és szétlát maga körül. Azt érzem, hogy sokkal szabadabb minden, könnyedebb, nincs terhelés. Az élet zavartalan. Madarak röpködnek, virágok nyílnak a forrás körül. Eddig ilyet még nem láttam, nem éreztem. A szél, szél. A levegő, levegő, a víz, víz. Minden az, aminek lennie kell. ( A víz ereje a lélek bölcsessége)

 

Aggódás

Most a szokástól eltérően, magát az aggodalom fogalmát tesszük a kosárba. A fogalom látható módon vonzza magához a hozzá tartozó érzéseket, gondolatokat. Ami a kosárba került nem tudjuk elégetni.

Ez az érzés kifejezetten a vízhez tartozik. Vízjellegű. A vízbe tesszük kosarastól. Vihar, sötét felhők, misztikus, rejtélyes érzés és egyéb aggódó érzések kerülnek a vízbe. A vizet felkavarja, szennyezett, egy csomó szennyeződés úszik a tetején. A víz a kék minden árnyalatát mutatja. A sűrűsége is vegyes. A só hatására lazább, egységesebb a víz állaga, már nincsenek benne nagyon sűrű vagy nagyon híg foltok. A víz egyre tisztább, rengeteg lerakódott teher oldódott fel. Rengeteg só ömlik bele folyamatosan. A hőmérséklete egyszerre langyos és hideg. Már vízszínű, de még nem lehet látni az alját. Ez a folyamat egy óra hosszan tartott, mire a víz kristálytiszta és friss, hűvös, finom lett. ─ Ittunk és a fejünket is beletartottuk. Ha most valaki az aggódásról kezdene nekem beszélni, megkérném, mondja el mi az, mert én már nem tudom. Számomra már nem megfogható érzés. Beleteszem az arcomat a vízbe, de nem érzek a vízben választó vonalakat, különbségeket,  mindent kristálytisztán látok, mintha nem is lenne ott a víz, annyira laza, lágy, nagyon tiszta és nagyon jólesik. Nem érzek sok különbséget a levegő és a víz érzete között, annyira finom. Most látom az életünk résztvevőit. Fürdenek, mosakodnak a vízben. Nagy terhek szakadoznak le róluk, és megkönnyebbülnek, felszabadulnak. A víz szennyezett lett, de nem túlságosan. Megtisztítottuk újra. Az az érzésem, hogy vannak itt, nagyon sokan ─ mondja S. (Most hármasban tisztítjuk a vizet.) Nagy részük fürdött, sokan az eleje óta figyelnek, vannak, akik most jöttek. R. dübörgést érzékel. Egy lovascsapat jön hangos dob- és zeneszóval. Kevesen vannak, akik nem tudták, hogy meghaltak. Többen nem akartak elmenni a fénnyel ─ bár látták ─, mert féltek, aggódtak, hogy mi lesz velük ezután, hova kerülnek stb. Mindannyiuk életének közös problémája az aggódás volt.

─ Miért aggódtak? ─ kérdezem tőlük.

─ Inkább azt kérdezd, miért nem? Erre a körülbelül ötezer emberből talán egy tudna válaszolni. Mindenért aggódtak.

─ Jó volt ez, segített valamiben?

─ Nem. Helyes irányban semmit nem segít, helytelen irányban viszont mindent befolyásol.

─ Mit hoztak vele létre?

─ Tehetetlenséget, tétovázást, halogatást. Ezzel sok lehetőséget elszalasztottunk.

─ És a környezetükben?

─ Füstöt, sarat. Eléggé mérgező ez a dolog. Fojtogató. Az ember a szabadságát veszíti el ettől a fojtástól.

─ Kérem, nézzük meg a hatásait:

─ Levegőre: a levegőt elhomályosítja. Fojtó, füstös, ködös, büdös. Ártó. Liláskék, homokszerű apró pöttyökként jelenik meg a levegőben az aggodalom által keltett érzelmi energia. Szétszóródik, porlódik a levegőben, és nehéz, sűrű, szúrós lesz, üveggyapothoz hasonló a belélegzett levegő.

─ Tűzre: szikrázik az elfojtott energiától. Néha fellobban és hol apró tömör lángnyelvekkel tűz, hol erőtlen, világos lobbanással ég. Veszélyes, kiszámíthatatlan.

─ Vízre: két véglet. Vagy felforrósítja, vagy lehűti a vizet. Inkább kellemetlenül hűvös, mint meleg. Füst ízű, keserű. Összezavarja a vizet és kocsonyássá, zseléssé sűrűsödik.

─ Földre: vagy zselés, pudingszerű, sáros, vagy fel-fel tör a visszafojtott energia, és apró mély repedések keletkeznek, hol gejzírszerűen kitör. Mérgezett, olajos, szennyezett.

─ Időjárásra: hűvös, nyálkás, ősziesen borús, esős. Ködös, de a ködnek az őszies fajtája. Az, amit senki sem szeret. Nem túl hideg, mégis velőkig hatol.

─ Vírusokra, baktériumokra: van, amit létrehoz. Általában élteti, növeszti, aktívvá teszi.

─ Gombákra: kedvező, főleg a mérgező fajtákra van különösen jó hatása.

─ Rovarokra: nem szeretik ezt az érzést. Agresszívebbé válnak, más fajták olyan „toporgósak” lesznek. Legjobban a bolyban élő fajtákra hat. A többi menekül az ilyen rezgés hatására.

─ Férgekre: néha nagyon aktívak, másszor megbénulnak, egészen a halálig.

─ Hüllőkre: hol nagyon lassú, aztán nagyon aktív, gyors a hirtelen döntés miatt. Az aggódás belül aktív.

─ Kétéltűekre: a rákok hol lassan előre haladnak, aztán hirtelen, gyorsan hátra. A békák is hátrafelé ugrálnak.

─ Puhatestűekre: előre lassan, vissza gyorsan. Ez az életciklusaikra is jellemző. Lassan fejlődnek, majd hirtelen leromlik az állapotuk, legyengülnek. Visszahúzódnak.

─ Halakra: visszafelé úsznak, előre nagyon lassan. Zavarodottak. Megfordult a világ. Pusztulnak.

─ Növényekre: itt is lassú fejlődés és gyors visszafejlődés. Lassan, nehezen bújik ki a földből. Elér egy bizonyos szintet, aztán hirtelen elpusztul. Többnyire nem hoz termést, nem tud kifejlődni.

─ Állatokra: visszafelé haladás a fejlődésben és a mozgásban is. Generációról-generációra gyengül, visszafejlődik. Más ösztönök erősödnek és újak alakulnak. Fullaszt és blokkol.

─ Emberekre, emberi közösségekre

─ az egyénre: megáll. Testileg-lelkileg lerobban. A tapasztalatot nem tanulásként, hanem kudarcként éli meg. Nem tud előre lépni, belülről emészti, égeti magát. Rövid távon ingerült, hosszútávon diliház.

─ a szervezetre: kiégeti, savasít, mérgező. Szívproblémákhoz vezet. Lassul a keringés, majd a hirtelen kitörés ─ mert dönteni, muszáj ─ agyvérzést, infarktust okozhat. Egyéntől függően az idegrendszert is megviseli. A látás tompul és szűkül a látókör. Az immunrendszert gyengíti. Generációról-generációra gyengül. A szerveket is rombolhatja, sőt rákos burjánzást okozhat. Az evolúció visszafelé halad állatnál, embernél. Az utánunk következő generációk már nem tudnák kezelni ezt a problémát.

─ a családra: feszültség, meg nem értés, el nem fogadás, eltávolodás nagyon rövid idő alatt. A másik véglet az értelmetlen megkötöttség, ami gyengíti a másikat. Feszültté, ingerlékennyé teszi az egyiket, a másikat rombolja.

─ szűkebb közösségekre: közösségekben inkább az eltávolodás jellemző. Kimarad a közösségekből az aggódó egyén. Felőrli a közösségeket.

─ össztársadalmi szinten: az egyedek bezárkóznak, csak az aggódásuk tárgya, személye fontos számukra. Éppen ezért lázadáshoz, feszült légkörhöz vezethet. Széthull, sorvad, elidegenít.

─ politikára: az ilyen politikus döntésképtelen. Elbeszélnek egymás mellett. Összekuszálja a politikát és a társadalmat is.

─ egyházra: erősíti. Az egyház, mint az egyetlen „mentsvár”, elvileg tudja kezelni, és ezzel visszaél. A vallást viszont kikezdi hosszú távon. Szépen, lassan leereszt, szétfolyik.

Az emberek meglepődtek, megdöbbentek a látottaktól. Ha újra élhetnének, még egyszer ezt nem tennék. Így nem lehet sehova se jutni ─ mondják.

─ Hogy érzik magukat, miután sikerült mindenért, minden szinten megbocsátaniuk és bocsánatot kérniük? ─ kérdezem.

─ Tökéletesen érzik magukat. Amit ez az érzés félrebillentett, most minden visszanyerte az egyensúlyát ─ válaszolják.

Elmentek a fénnyel, kivéve egy kisebb csoportot, akik tegnapról maradtak itt. S-val voltak. Ő most nem volt itt, és azon kezdtek aggódni, hogyan boldogulnak nélküle. Mi lesz, hova mennek, pánikérzés van bennük, és inkább vele maradtak, mert ő egy biztos pont. Ismerik, tudják kicsoda, fizikálisan stabilnak érzik.

─ Kérem, nézzék meg, milyen volt S. amikor hozzá csatlakoztak, most is olyan?

─ Akkor lendületes, energikus volt, most aggódós lett. Átadtuk neki ezt a gondolat és érzésvilágot. Korábban nem tudtunk megbocsátani, de most már igen. Hú, sokkal könnyebb! ─ mondják. Jól érzik magukat, felszabadultak.

─ Változott valami? ─ kérdezem S-t.

─ Igen. Valami energia szétáradt belőlük, és tisztább lett az a közeg, ahol voltak. Nem látom a földből „kiugrálni” az energiákat sem. Én is megkönnyebbültem. Végre! Ez volt az, ami megakadályozott eddig, valaminek most nagyon örülök. ( A víz ereje a lélek bölcsessége)

 

Nemtörődömség, lustaság

Miért nem tud az ember különbséget tenni fontos és fontos között? Mert meg sem nézi. Mert nem érdekli csak az, ami éppen az orra előtt van. De még arra sem figyel eléggé. Vagy lusta hozzá vagy nem ér rá. Hogy valamit megnézzen, megfigyeljen, meglásson, ahhoz idő kell, de neki az nincs, ezért vakon rohangál. Ahhoz érdeklődés is kell. Ahhoz kíváncsiság kell. Ahhoz jószándék is kell. De sajnos ezek hiánycikkek nagyon sok embernél. Ellubickol valamiféle langyos vízben, és azt hiszi, jól érzi magát, és minden rendben van. A többit csinálja más, őt nem érdekli. Vajon mit látna, ha érdekelné, hogy ez a fajta magatartás hogyan hat a természet különböző szintjeire?

─ Időjárásra: azt teszi, amit mi elindítunk. Zűrzavaros.

─ Levegőre: nyomasztó, nehéz. Ránk nehezedik. A levegő a gondolat és a szándék útja.

─ Tűzre: elfojtja. Nincs tűz, nincs akarás.

─ Vízre: mozdulatlan, élettelen, állott. Belekerült a „nem érdekel” mondatkezdés, ami a vizet felmelegíti. Langyossá, állottá teszi. Nem frissít.

─ Vajon hányan isznak ilyet?

─ Hányan nem isznak? Ez a helyes kérdés.

─ Földre: iszapos, ingatag, bizonytalan alap. Hiányzik a hit, hogy akarok és képes vagyok.

─ Vírusokra: nyüzsögnek, tevékenykednek. Aktívak, de nem szaporodnak. A baktériumok lassúbbak, de szaporodnak. Az állatokra és emberekre ható fajták aktívabban, a növényekre hatók lassabban.

─ Gombákra: a gombáknak nagyon kedvező.

─ Növényekre: nem egészségesek, lassan fejlődnek.

─ Rovarokra: ezeket megviseli.

─ Halakra: gyengíti, megviseli a szervezetüket.

─ Kétéltűekre: a rákok már jobban bírják. A békák idomulnak a környezethez. A kígyók érzékelik, de nem zavarja őket különösebben.

─ Állatokra: az állatokat nagyon megviseli. Az embertől függőeket különösen megviseli. A madarakra is hat, a tájékozó-dóképességükben támad zavar.

─ Emberekre, emberi közösségekre

─ az egyénre: érdektelen, tompa, befogadóvá válik a pesszimizmusra.

─ a szervezetre: blokkolja. Vegetál, lassul a működése, besűrűsödik a vér.

─ családra: mindenki el van magának. Lassú vegetálás, majd bomlás.

─ közösségekre: hasonló hatás. Nincs közösség igazán. Az érdektelenség nem kovácsol közösséget.

─ össztársadalmi szinten: „jegeli” a társadalmat. Összetartás nincs, közös akarat nincs, öntudatlanság van. Bomlasztó hatású.

─ politikára: az önérdek érvényesül, a másik nem érdekel.  A vezetőket sem érdekli a tömeg.

─ egyházra: élvezi az érdektelen emberek szaporodását, akik könnyen befolyásolhatók az álhitre.