TÉR - IDŐ, TUDATOSSÁG

 

"Az ember sokszor végtelen hosszú láncot vonszol maga után: a múlt emlékeit. S előfordulhat, hogy már csak életének romjai között él. Ne a múltban élj, ami már nincs, (a jövőn se tépelődj, ami még nincs), csak a jelent éld teljes erőddel és odafigyeléssel. Így lesz hiteles az életed." (Popper Péter)

 

"Ha felkapcsolnád a tudatosság lámpájának a kapcsolóját, ha a nap folyamán figyelnél magadra és környezetedre, ha a tudatosság tükrében úgy látnád magadat, mint ahogy az arcodat látod tükröződni, vagyis pontosan, tisztán, olyannak, amilyen, a legkisebb torzítás és hozzáadás nélkül, s ha ezt a tükröződést megítélés és elítélés nélkül figyelnéd, akkor mindenféle csodálatos változást érezhetnél magadban. Csakhogy ezek felett a változások felett nem lenne hatalmad, nem tervezhetnéd meg őket előre, nem határozhatnád meg, hogy hogyan és mikor jöjjenek. Egyedül ez az ítélkezés nélküli tudatosság képes gyógyítani, változtatni és gyarapítani. De csak a saját maga módján, és a saját idejében." (Anthony de Mello)

Mind igaz, de:

a múlttal - szerintem - foglalkozni kell, de csak úgy és annyit, hogy feloldjuk a nem hasznos emlékeket, kötődéseket, mert ezek akadályozzák a továbblépést a jelenben, egyúttal helytelen irányba torzítják a jövőt. A ma (most) történése holnap már múlt és egyben a holnapi jövő alapja. Vagyis, ha a bármikori jelened benned ragadt, mint visszahúzó emlék, felismerés és megértés nélkül magad mögött tudod-e hagyni, vagy visszahúz, 'leláncol' a mostani jelenben? Mondjuk, hogy múlt nincs, csak jelen. Igaz, de a jelenben benne van minden, ami múlt.

A felismerés- megértés- elfogadás- továbblépés a tudatosság felkapcsolt lámpája.

Azt tapasztalom a környezetemben, hogy egyre tudatosabbá válik a múlt feltárása, bár sajnos kevesen tudják vagy elfogadni, vagy megérteni és kezelni. Nem könnyű, de szükséges feladat.

"Hogy mindez érthető legyen, meg kell érteni az időt. A tér és idő a tapasztalatok megértésének, feldolgozásának a „kelléke”, a tudat állapota, függvénye. A tanulás érdekében hozta létre a tudatunk, mely mentális síkon egyezményessé vált. Tapasztalataink térhez és időhöz kapcsolódnak. A tudat nem lokális. A tiszta tudat egyszerre van jelen az időgömb három rendjében (a múltban, jelenben és a jövőben is). Egyszerre érzékeli a teret minden irányban. Az anyaghoz (fizikai testhez) kötött (kötődő) elme (nem azonos a tudattal; tudaton itt inkább a tudatalatti értendő, de leginkább maga a lélek) viszont az emlékek, a tanultak és a szokások, valamint a pillanatnyi érzékelések korlátaiba ütközik, ezért különbözteti meg az idő három rendjét és az időhöz kapcsolt térbeli helyzetet. A megélések beépülnek a tudatba, és tudattalanul hatnak, vonzzák, vagy épp előidézik az időben későbbi történéseket. A múlt feltárása tudatosítja, beemeli a tudatba az emlékeket. Azok megértése és elengedése tisztítja a tudatot és emeli a tudatosságot, segít "kiszállni" a tér-idő fogságából.

Az időgömb három rendje: jelen, múlt, jövő. Minden történés egy-egy tér-idő hullám az idő gömbjén belül. Szellemi szinten időtlenség van, örök MOST, örök jelen. Érzelmi szinten az idő a Remény, ami a Jövőt vetíti elénk. Anyagi szinten az idő a Múlt. Az idő csak az anyagi szinten létezik. Az anyaghoz tartozik, rögzíti az anyagot. A gondolatokat az érzelmek kötik meg.

Mi tartjuk fenn az idő folytonosságát egyrészt a ragaszkodásunkkal a múlt érzelmi történéseihez, másrészt azzal a szándékunkkal, vágyunkkal, hogy majd holnap, majd a távoli jövőben ezt vagy azt tesszük, hozzuk létre, érjük el. Ezt szeretnénk, és azt reméljük, hogy lesz holnap.

Az idő hatalom. Mi megyünk a hatalomhoz az el nem engedett, meg nem értett kötődéseink miatt, és néha a körről ki-kibillen egy-egy esemény, aminek nem úgy kellett volna megtörténnie. Vagy jó időben-rossz helyen (térben), vagy rossz időben-jó helyen (térben) történik. Ez tartozik a térhez. Az, hogy befolyás alatt történt-e, az, az időre tartozik. Mozgás, de merre, honnan, mitől, mettől-meddig téren és időn át. Az összefüggések nagyona fontosak! Az, hogy a jövő milyen visszahatással van a múltra és a jelenre. Vagy a múlt a jelenre. Vagy, hogy miként hat a múlt és jelen a jövőre. És hat? Időben, térben? Melyik síkon, minek a síkján? A térnek vagy az időnek? És visszahat? Megteremtődik vagy csak átalakul? Miből-mivé alakul? Mik az összetevői? Gondolat, érzelem, anyag? Te is jelen voltál-e a kezdetekben, vagy később csatlakoztál? Mikor indult? Honnan és hova? Meddig mégy? Mikor szállsz ki? Kiszállhatsz egyáltalán? Mit tehetsz meg és mit nem? Meddig mehetsz, mi által, minek a segítségével? Induláskor, útközben, a kiszálláskor?

Az adott időben, adott helyen (térben) velünk történő esemény csak egyike az ugyanazon időben, ugyanazon térben bekövetkező számos történésnek, amely mind hat ránk, de csak töredéke tudatosul bennünk. De hat ránk a más időben, más személlyel megtörtént esemény is, amit egy hasonló élethelyzet aktiválhat. Ilyen a déjà vu (dèzsa vü) Jelentése: már látott. Átv.:.már megtörtént, ismert, megélt.) érzés is, melyet biztosan sokan tapasztaltak már és gondolkodtak el rajta. Az, amikor úgy tűnik számunkra, hogy ez már egyszer megtörtént velem, itt már jártam, ezzel az emberrel már találkoztam, de nem biztos, hogy igen, vagy nem emlékszünk, hogy mikor. Ez nem mindig tudatosul, de hatással van ránk. Ide tartozik az emlékezetkiesés is, amit gyakran időkiesésnek élünk meg.

Nagyon sokszor, nagyon sokan az időbe kapaszkodtak és kapaszkodnak ma is. Ekkor itt ez történt velem, akkor ott amaz stb. Ez az ekkor és akkor az adott térbeli helyhez rögzíti az időt. Mintegy lehorgonyozza. Emiatt elgörbül a tér- idő. Mindenki egy ilyen tér-idő görbében létezik, minden ember egy-egy tér-idő hullám, de csak az anyagi testben élő személyek érzékelik az idő múlását, a halottak nem. Ők megrekedtek egy adott tér-idő görbében...

Az időörvény az érzelmi-tudati szennyezettségtől eltorzulva, lüktetve áramlik, állandó mozgásban van. Ha a múlt takarja a jelent, zavart okoz. Ezt a tudat érzékeli. A különböző időbeli események a jelenben gondolati-érzelmi (tudati) átfedéseket hoznak létre. Amikor az ő (a halott) ideje és az én időm keveredik, van egy csavar, egy pici átfedés. Ez a megélt pillanat. Az időgörbe egyenes, amikor ő a saját idejében megéli. Egyenes, amikor bennem tudatosul. A csavar az átfedés a téren és az időn át. A déjà vu érzés is a tér és idő átfedése egy adott pillanatban.

A tudatok átfedése lehet részleges, időleges és teljes. Az, az átfedés, amikor valaki máson keresztül éli újra a dolgokat, de az élőben még nem tudatosult, az a pillanat nem létezik. Ez a semmi, mert ugyanaz az esemény és ugyanaz a pillanat nem létezhet egyszerre ugyanazokkal az érzésekkel és gondolatokkal két különböző időben, mert itt már torzul a tér az idővel együtt.

Ezért fogadja el az élő a sajátjának. Emiatt megtörténhet az élő személy blokkolása, a halott akaratának átadása, az irányítás elvétele az élőtől, az emlékérzések és gondolatok átadása. Mindez az élőben nem tudatos. Az átfedések létrehozhatnak gondolati és érzelmi hatást, ami lehet átmeneti vagy hosszan tartó. Ha hosszú ideig tart a befolyásolás, kialakulhat téveszme, érzelmi-tudati közérzetváltozás, sőt tulajdonsággá, szokássá is rögzülhet, ami már személyiségtorzulás. Ha az átfedés miatt az energiaterek egymásra hatnak a jelenben, kiválthatnak az élő személynél valamilyen eseményt, mint például K-nál az esést.

Nézzük meg ezt a konkrét példát arra, hogyan hat egy halott személy múltbeli balesete a jelenben élő személyre.

'─ Hogyan tudta átadni a gondolatait?

─ Ott voltam vele, közel hozzá. Nem folyamatosan, de elég sűrűn.

─ Kérem, nézze meg, önnek, az ön gondolatainak volt-e befolyásoló szerepe K. elesését illetően?

─ Igen, egy óvatlan, kontrollálatlan pillanat K.-ben.  Egy érzés és gondolat bevillantotta ezt az eseményt bennem, és az átadódott K.-nek. Így történt. (Az 1938-as ráckevei esemény végeredménye Gáborban halálakor nem tudatosult, mert az ütéstől azonnal önkívületi állapotba került.) ─ Most, az érzés átvillant és a fizikai erőterek összeértek. A kezem benne volt a lány vállában. Fogtam a vállát, miközben magyaráztam neki. Így volt kapcsolat, s mivel az én testem nem létezik, ezek az energiák az ő testében realizálódtak. Egy villanás + az ember rezgése + egy másik villanás. Olyan, mint a villámlás vagy elektromos kisülés. Ez az energia átcsapott az ő testébe és kiváltotta az esést.

─ Volt-e K.-ben valami, ami vonzotta ezt az érzést, gondolatot, emléket?

─ Egy pillanat, amikor ő megfeledkezett mindenről és rajtam átvillant ez az emlék. Volt valami hívójel, de nem ő váltotta ki, hanem valami más.'(Interjúrészlet)

A Gábor balesete a valóságban 1938-ban történt Ráckevén, a K. balesete 2007-ben, Budapesten.

1. tér-idő kapcsolat: idő: 1938, tér: Ráckeve

2. tér- idő kapcsolat: idő: 2007, tér: Budapest

Okozhatnak betegségérzetet, mint T.nál a gyomorprobléma. Egyszer a (halott) szakács már volt ilyen helyzetben mint a T. élethelyzete a jelenben, és az idő most fedi egymást. Ez a „helyzet” viszont egy kicsit felkavarja az időt. Valamikor megélte - de más térben és időben -, és most újraéli T. testében érzékelve a hasonló élethelyzetet. (Interjú T.vel) Így időben és térben keletkezik egy elcsúszás egy kis időbeli átfedéssel együtt. Ő megélte, átadta T. nak.

Azzal, hogy átadta, összetekeredett az ő időgörbéje a T. időgörbéjével. Az átadott érzeteket a jelenben a T. szervezete érzékelte, és elindította a betegség fizikai szintű megvalósulását. Az élő sejt érzékelte az információt és jelzett a tudatnak. A tudat válasza: az érzések, gondolatok elfogadása→ azonosulás vele→ betegségtudat→ fizikai tünetek megjelenése." (kapcsolódás: Az élet folyamatai, Összhang és egyensúly c. oldalakkal) (A víz ereje a lélek bölcsessége)

 

A gondolkodásmódon kell változtatni, és a jövő változhat!

Hiszem, hogy új korszak kezdődik, és nem csak számomra.