A VÍZ EREJE a lélek bölcsessége

„Dogma: szabály, törvény, tan, különösen vallási igazság.

a) Egyházi értelemben Isten által kinyilatkoztatott természetfeletti igazság. Tévedhetetlen, a hívekre feltétlenül kötelező, vitathatatlan egyházi tanítás.

b) Olyan nem egyházi tanítás, amelyet erő és tekintély alapján az egyházi dogmákhoz hasonló tévedhetetlenséggel igyekeznek felruházni.”

A dogmatizmus: „Ellenvéleményt, ellentmondást nem tűrő, tekintélyelvű irányzat.” „Általában kritikailag meg nem vizsgált tételekhez való ragaszkodást, a dogmák tudományos vizsgálatát elutasító módszert jelent.” (Alapismereti Kislexikon, Révai Kis Lexikona)

Hogy érthetőbb legyen ez az emberi vélekedés és viselkedés, szükségesnek vélem rövidítve leírni az egész Interjút.

Problémák, amik a kosárba kerülnek:

1. R. egy-két napja felfedezett a csillagos égbolton egy pulzáló fényforrást, ami eltér a csillagok fényétől. Az UFO kifejezés jutott eszébe, mint gondolat, és olyan érzései voltak, mintha megfigyelnék. Szinte minden sejtjében érzi ezt az érzést. Úgy érzi, már nem is a Földön van, hanem „teleportálták”. Én, úgy érzem ez nem ő, hanem egy halott, egy test nélkül jelen lévő valaki. A vele való beszélgetésből kiderült, hogy a jövőkutatás kísérleti alanya volt. Tudatilag megnyomorították. Gondolatokat programoztak az agyába és fokozatosan kiölték az érzéseit. Jelen van a (halott) kutató is, és sok más halott. (A Tiszta Forrás módszerrel dolgozunk)

─ Mi ennek a célja? ─ kérdezem a test nélkül jelenlévőtől.

─ A kiszámítható jövő. Programozható jövő. De ez egy gépies jövő! ─ mondja döbbenten a kutató. Már nem helyesli.

A kosárban nem látszanak tárgyak, de súlya van a belekerült problémáktól: magasvérnyomás, időnként extrém módon felszökik, ellentétek gyerek és szülő között. Mindkettejükre jellemző, hogy nem tudnak túllépni a múlton. Időnként bizalmatlanság, elutasítás érzése az anya részéről. Mindez, mint füst és köd került a kosárba. Nagyon nehéz. A szívem körül fájdalmat érzek: sötét érzésként kerül a kosárba.

A kosár most már nagyon nehéz, füstös, ködös, nincsenek benne tárgyak ... Ég, csöndesen ég a kosár, mintha a felszín bomlana le, azt az érzést kelti bennem. És most egy-egy felcsapó láng. A közepe, mintha az égés egy fokozata lenne, nagy lánggal elég, a többi lassú izzással elhamvad. Viszonylag sok hamu marad...  Megindul a reakció folyamata. Látványra nem, de érzésre, mintha benzines lenne a víz...

─ Máskor képileg látom a vizet ─ mondja partnerem ─ most inkább érzem a folyamatot. Izzik, pezseg, füstöl, jeges, sokféle, ahogy oldódik. A víznek a minősége változik meg. Úgy érzem a vizet, mintha a molekulákat érezném külön-külön, és vannak üres részecskék. Nincs közöttük vonzóerő. Most rendeződik, tisztázódnak a részecskék. Most üdébb a víz. Most friss, olyan vidám. Megkóstolom: olyan én vagyok érzés.Iszom-iszom és érzem, ahogy végigjár, átrendez, felébreszt.  A vízivás átalakult: nem a víz ízét, állagát érzem, csak azt, hogy átjár, a részemmé válik, körülölel. Ez már nem víz, hanem maga a szeretet. Szeretetet érzek. Nem vagyok szomjas, mert ez én magam vagyok. Nincs víz, mind átalakult szeretetté. Nincs anyagi állaga...

Partnerem is én is látjuk, érezzük, tudjuk, hogy nagyon sok ember van jelen test nélkül. Többek között egy püspök és néhány szerzetes, kutatók, akik az űrprogramhoz tartoznak és mások. Sok testben élő is érzékel most minket.

─ Figyelték a folyamatot? ─ kérdezem. ─ És értették-e?

─ Egy-két ember nem érti. „Ez mi volt?” ─ kérdezik. ─ „Érdekes” ─ mondja a (szintén halottként jelen lévő) püspök. A másik talán egy pap. Több szerzetest is érzek, ők jobban értik. Az UFO-hoz tartozók azt mondják, értik. Energiaváltozást, átalakulást, rendeződést érzékeltek az UFO-ról (Nincs most jelentősége, milyen űrbéli szerkezetről, vagy földi irányítású kutatóbázisról van szó)... Olyan, mintha a test, mint anyag, annyira felbomlana, és a lélek, mint anyag annyira megerősödne, hogy kevés különbség van a test, mint anyag és a lélek, mint anyag között. Ők nem tudták különválasztani, eldönteni, vajon a lélek erősödött-e meg ennyire, hogy a testet háttérbe szorította? A tapasztaltakkal nem tudnak mit kezdeni. Az a jövőkép az élő emberekhez tartozott. A kutatások a jelenben itt tartanak. Ők most ezeket vizsgálják, hogy megfejtsék a „titkot”, és kezdjenek vele valamit.

─ Kik önök, honnan jöttek? Hova tartoznak, a Földhöz?

─ Hülyének néznek téged: hát persze, hogy a Földhöz

A „hús-vér” emberek csoportja az űrhajón válaszra sem méltat. Hallják, de nem vesznek rólad tudomást: „Te nem fogsz minket befolyásolni!” érzés és gondolat a válaszreakció.─ Ők megtehetik, hiszen a tudattal dolgoznak, nekik ez a munkájuk, a megfigyelés, mondják a test nélküliek. Lezárták magukat, megvan hozzá a módszerük és az eszközeik. Te nem tudod őket befolyásolni, mert mindent megtesznek ellene. Nem mondanak semmit. Te számukra senki sem vagy, nem érdekli őket, mit beszélsz, miért szólsz hozzájuk. Érzékelek más embereket is, akik részéről kíváncsiságot érzek. Másrészt, „mintha befogták volna” őket, igyekeznek észrevétlenek maradni.

─ Mi az, hogy befogták? Mi történt velük?

─ Itt a földön meghaltak, és az űrhajón lévők egy készülékkel befogták, mint energiát. Amikor még van vonzás a lélekben, az érzékelhető. Egy fénysugárral fogták be, ami magához vonzotta őket. Így kerültek fel oda. (Gyanítom, hogy valójában a hajón lévő „élők” sem testben élő emberek.)

─ Megkérem önöket, csípjék meg a saját kezüket!

─ Nem tudják, nincs mit megcsípniük. Meglepődnek, és most már figyelnek rád. Érzek másokat, valóban hús-vér embereket is. Mintha ők védekeznének: ─ Nem úgy van az, hogy te belenézhetsz a kutatásaikba. Te is kísérleti alany vagy, megfigyelnek, vizsgálgatnak ─ mondja élő partnerem. ─ Mert energiával dolgozol. Te megcsináltad azt, amit ők számításokkal nem tudtak elérni. És ha kell nekik valami, azt elveszik. Nekik lehet. Fel sem merül bennük, hogy nem lehet. Bele vannak zuhanva a kutatásaikba, kísérleteikbe, más nem számít. Energiát keresnek. Azt, hogy honnan vonhatnák el. Némelyekben rengeteg ellened irányuló indulatot érzek: „Zavaró tényező vagy.”

─ Mi a célja ennek a kísérletnek? Mit akarnak megtudni, megismerni?

─ Az embert és az összefüggéseket. Te energiával dolgozol. Energiát teremtesz és szüntetsz meg, minden eszköz nélkül. Így bánni az energiával! Ők csak kisebb-nagyobb energiafoltokat érzékelnek, és azt akarják megfejteni. Nem látnak semmit, de te látsz ─ válaszolják....

─ Most valaki nagyon álmos... ─ A légnyomás, a levegő sűrűsége...

─ Mitől sűrű a levegő? Kérem, nézzék meg!  

─ Rengeteg besűrűsödött érzéstől, gondolattól, megfeneklett szándéktól. Kéne valami, de nem lépünk.

─ Ön szerint? ─ kérdezem a kutatót.

─ Elgondolkodik. Eddig soha nem gondolt rá. Ez az ő figyelmükön, megfigyelési területükön kívül esik. Most megdöbben. Ébredezik benne az ember. Mintha most kibillenne abból a programozott tudatállapotból. Akik fent vannak a hajón, folyamatosan kapják azt a gondolati sugárzást, hogy feladattal mentek oda, amit teljesíteniük kell. Pedig az embernek gondolkodnia kell, mert minden lehetséges történés nem programozható. Velünk sem számoltak, hogy mi, az űrhajón kívüli közönséges emberek észrevesszük őket. Részükről ez hibának minősül. Ők és a feletteseik azt gondolták, hogy mentális erősugárzást kapnak. Alábecsültek bennünket. Most egy időre félrevonulnak. (Két napja nem látjuk az égen ezt a fényforrást.) Most az egyik kutató azt mondja, örül, hogy találkoztunk. Eddig meg sem fordult a fejében mindez:

─ Mert egy voltam azzal a sugárzással. Állandóan csak a késztetések, ösztönzések és folyamatosan a cél-feladat teljesítése járt az eszemben. Hogy megtaláljuk ennek az energiának az eredetét. És az éntudat nem működött. Hús-vér robotokká, érzelemmentes emberekké váltunk. Nem kérdőjeleztünk meg semmit ─ mondja. Itt van két másik test nélküli kutató is. Ők „testben voltak” ─ mondják, de nem a sajátjukban, és ez a nyitja annak, hogy azok a tudósok ott fenn úgy érzik, hogy sugárzásnak vannak kitéve. ─ Adott a lélek, mint energia. Ezt az energiát atomjaira szedik, így azok elkülönülnek egymástól, és lesz közöttük egy képlékeny anyag, ami se nem vonz, se nem taszít, és az van „beprogramozva” ─ mondja cinikusan a kutató.─ Nagyrészt mesterséges anyag, amivel bevonják a szétszedett atomokat. Ez zavart okoz az érzelemközpontokban. És ez a kísérlet már a hús-vér kipróbálásnál tart. Az emberben lévő energiát részeire szedik és átszámítják. Minden energiának megvan a maga mássága. És ahhoz adagolnak mesterséges anyagot, amivel ellensúlyozzák. Mindegyik „lélekenergiát” (a befogott test nélküli lelkekét) megpróbálják így befolyásolni, ellensúlyozni. Az így nyert energiát keverik a hús-vér emberek energiájával, és bennük kioltja az érzelmeket. De ott keletkezik is egy burok, amivel nem tudnak mit kezdeni. Ezért nem képesek arra, amire te. Kezdik látni, hogy itt van a hiányzó láncszem, de nem találják az ellenpárját, ami kioltaná, mert nincs. Ez új, és ezt csak te tudnád befolyásolni. A ti kezetekben ez leírhatatlanul jó, tiszta, mert, ha az ember egy pillanat alatt képes megváltozni, megvilágosodni, ez annál másabb, gyorsabb, magasabb szintű. A legmagasabb szint. És nem csak te, az egyes ember világosodik meg, hanem a Föld is. Ez az Ég ajándéka a Földnek. Ha ez a legmagasabb szint „rászakadna” a világra, a másik tábor világvégét kiáltana. A világvége az ő tudatukban él. Az egyház is világvégét jósol. Azt sugallják, hogy nem tudsz vele mit kezdeni, és károdra lesz. Így nem mondják, nem tanítják, mert nem látják. A „rossz” még kétszer fog rombolni. Egyszer földi, fizikai síkon, bomba által és lesz egy sugárzás jellegű. A jóknak sokat kell építeniük, hogy a Föld megmaradjon, hogy a rossz azt tudja lerombolni, ne a Földet. Ezzel a rossz önmagát pusztítja el, és nem érti, hogyan. Ha ez az új az ő kezükbe kerülne, negatívvá változna, és az baj lenne. Most a tudós azt mondja, hogy a levegőben azok a csomósodások olyanok, mintha fentről leborítottak volna egy szemetesládát. Amit kikísérleteztek, és nem ellensúlyozták, abból rengeteg hibás végtermék keletkezett. Rengeteg felesleg, amíg ezt az összetételt megtalálták. És ezt a felesleg szót nagyon szomorúan mondja. Találtak valamit, de azzal nem tudtak mit kezdeni. Nagyon sok nem sikerült, hasznosítatlan termék a levegőben. (Ezeket halottak mondták el. Ide kattintva nézzen meg egy videofilmet a kutatási témáról a jelenben)

─ És a püspök úr mit szól mindehhez a tapasztaláshoz? ─ kérdezem tőle.

─ Ő, és az egyház minket érzékelő tagjai és képviselői már felfogták. Végtelenül szomorúnak tartják és sajnálják, hogy van ilyen. De, örülnek is, mert ezzel ők is fel lettek ébresztve ─ mondja. Amiben tudnak, segítenek neked, csak mondd!

─ Hogy gondol most a püspök úr az emberre, mi az ember?

─ Ahogy most itt állok. Test nélkül, érzésekkel és gondolatokkal. Egy lélek, az vagyok én, az ember. Azelőtt felszínes, túlzsúfolt, elnehezedett anyagba szorítva  ─ válaszolja... Neked volt akkor igazad, de ezt nem láttuk, mert bele voltunk ragadva a saját helytelen gondolkodásmódunkba. Az egyház és a tudósok gondolkodásmódja egy és ugyanaz. A tanításaik megkérdőjelezhetetlenek.” ─ üzeni neked.

─ Azért „vakok”, mert valóban nem látnak vagy, mert nem akarnak látni? Mi vakította, vakítja el őket?

─ A pénz és a hatalom. Az egyház képviselői jellemzően úgy gondolják, hogy a hatalmuknál fogva ítélkezhetnek mások felett. Nekik lehet, de másnak nem. Most azt mondja: papokra nincs szükség, a papok a gonosz teremtményei. Mert az, aki jó, csöndben van, nem beszél. Az igazságot nem kell bizonygatni. A hazugságot pedig káros bizonygatni. A vallásra nincs szükség. Negatívum. Kezdi értelmét veszíteni a szó, mint fogalom. Hit kell, nem vallás. „Valaha katolikus voltam” ─ teszi hozzá kiábrándultan.

─ Mennyi az igazság a Bibliában?

─ Negatív irányból közelíti meg Istent és a lelket. Éppen a lélek hiányzik belőle, és e nélkül csak zavart okoz. A "JÓ" részét kivették. Külön lett választva, mert nem találták meg az összekötő kapcsot. Ott akkor a gonosz győzött. És maradt két elcsépelt szavunk: jó és gonosz. Isten és Sátán. Itt romlott el, és tovább romlott, amikor az egyház kisajátította Istent...

 

─ Kérem, nézzük meg együtt a vallás és a tudomány dogmatikus gondolkodásmódjának hatásait a természet különböző szintjeire:

─ Levegőre: csomósodások és ritka foltok. Valahonnan elvont, máshol összetömörült. Nagyon nagy, nagyon komoly zavar a gondolkodásmódban.

─ Tűzre: nincs tűz. Hiányzik az otthon melege. Kiégettség, üres láng van.

─ Vízre: hasonlóan hat, mint a levegőre. Megcsomósodott érzelmek. Nagyon mély a víz. Feneketlen mélység.

─ Földre: nagyon felgyorsítja az élettempót. Például egy növény hamar kihajt, gyorsan felnő és elsorvad. Nem él. Nagyon rövid az élettartama. A föld állaga ugyanolyan, mint a levegőé és a vízé: kötött vagy túl laza.

─ Időjárásra: kiegyensúlyozatlan. Nyomasztó, sűrű a levegő, még sincs elég. Egyik helyen sok víz van, máshol szárazság. Viharok.

─ Vírusokra, baktériumokra: a vírusokat táplálja és szaporítja. A baktériumokat is táplálja, erősíti.

─ Gombákra: szaporítja, erősíti, de az ehető fajtákat pusztítja.

─ Növényekre: felgyorsul az életritmusuk, nem hoznak termést. „Éretlenek.” A tudomány mesterséges anyagokkal, génmanipulációval ellensúlyoz.

─ Rovarokra: káros. A hasznos rovarokat kipusztítja. A tudomány pedig génmanipulálással újfajta egyedeket „teremt”.

─ Férgekre: megzavarodnak, nem bírják „ésszel”.

─ Hüllőkre: pusztulnak.

─ Kétéltűekre: nem kedvez nekik sem.

─ Puhatestűekre: a nyálkás fajok szaporodnak.

─ Halakra: pusztulnak.

─ Állatokra: megbetegszenek és belepusztulnak.

─ Emberekre, emberi közösségekre

─ az egyénre: elpusztítja saját magát. Sem a tudomány, sem a vallás nem ad elegendő erőt az életben maradáshoz. Mindkettő csak pótszereket nyújt.

─ családra: felbomlik, szétesik.

─ kisebb közösségekre: nincs. Csak „összeverődött” egyedek vannak. Nincs igazi összetartó erő.

─ össztársadalmi szinten: nincs, szétesik. Megosztottság, ellentétek, csoportosulások.

─ politikára: a politikába is kellene a valódi hit. A politikát, mint társaságot lassabban bomlasztja, mint magát a társadalmat.

─ egyházra: az egyház az egyetlen, ami inkább erősödik, mint leromlik.

─ vallásra: ez maga a vallás, de nem élteti.

A megértés és megbocsátás hatása: tiszta és erős minden, amit érint...

─ Mi az a gondolkodásmód, milyen tulajdonság az, ami sokukra volt jellemző?─ kérdezem,

─ Kialakult egy közös gondolkodásmód, közös tulajdonság. Nem hitünk volt, hanem hiányosságunk. A hittel probléma volt, és tévútra vitt. Emiatt,  közülünk sokan rosszul élték az életüket.

─ Mi a hit? Hiszek Istenben és őt magasztalom? Tőle várok minden jót, és el kell fogadnom a rosszat, mint büntetést? Istentől várom a megoldást, a megbocsátást, a munka elvégzését?

─ Nem. Ez önáltatás, a felelősség áthárítása, és Jézus a bűnbak. Ez egy képmutatós tanítás. Mindennap keresztre feszítünk valakit az ítéleteinkkel. A vallások megkülönböztetik, elhatárolják magukat más vallásoktól, azokat elutasítják. Ugyanezt teszik az egyház képviselői és hívői. A megkülönböztetés is félelmet és más problémákat vonz és generál ─ mondja. ─ A vallást a félelemből eredő hiszékenység is támogatja, létrehozhat szektákat. A vallásokban Istent, egy magasabb hatalmat kell szeretni. De hogy tudom szeretni azt, akitől félek? És tudom-e szeretni önmagamat? Ha magamat nem tudom szeretni és elfogadni, tudok-e szeretni másokat? Én építem a poklot, és én építem a mennyországot? ─ teszik fel most a kérdéseket döbbenten. ─ A szeretet hiánya, az elfogadás hiánya, az elutasítás, a félelem, a magyarázatok hiánya miatti tudatlanság uralja a vallásokat. Az egyház maga a hiány. A hit hiánya. Hitet tanít, de úgy tűnik, nem tudja mi az. A valódi hit gyakorlása és tanítása helyett elhiteti a dogmáit. Nem rombolni kellene a megkülönböztetéssel, hanem építeni az elfogadással és a szeretettel. A hitnek ezzel a formájával, amit most tapasztaltak és ezzel az érzésével még nem találkoztak. Ez a közös nézőpontváltás volt szükséges ahhoz, hogy igazán felszabaduljanak. A hit ők maguk, hozzájuk tartozik, nem más által kerül hozzájuk. Most értették meg a hit lényegét: a hit egyszerűség, tisztaság. Nincs túlbonyolítva az élet. A hit egy út és egy erő, a lélek ereje, amivel rálépek az útra, és ami az úton tart. A hit a biztonság ─ mondják most.

─ Miben higgyek?

─ Magamban, hogy meg tudom tenni, és akkor sikerül. Amikor azt mondom 'azt hiszem, hogy...', akkor bizonytalan vagyok. De amikor biztos vagyok, akkor nem bizonygatok, hanem teszek. (Tulajdonságaink hatásai... Dogmatizmus)