A VÍZ EREJE a lélek bölcsessége

Parapszichológia vagy alkímia?


avizereje.naoweb.hu kép

Megosztás

 

A LÉT FOLYAMATAI 2.

LÉLEK, LÉT, ÉLET, HALÁL


AZ ELŐZŐ OLDAL FOLYTATÁSA

 

─ Olyan, mintha egy védett burokban lenne a lélek. Úgy jár ki-be, mint egy jó, meleg házba.

─ Ezt, hogy értsem? A fogantatásra gondolsz?

─ Nem, az egész terhesség alatt. A lélek építi a testét.

─ Hogyan? Kívülről hoz be valamit, a szülői testekből, vagy azon kívülről?

─ Nem. Inkább a felső világokból.

─ Most fizikailag értem, milyen érzés?

─ Mint egy olyan házban, ahol nem kell semmitől félni, ahol csak szeretet van.

─ Haladj előre a születésedig! Mondd el, hogyan történik!

─ Anyám lefekvéshez készül. Most éppen kajázik. Hirtelen nagyon fáj a hasa. Beviszik a kórházba. Az orvos azt mondja, hogy nem tudok rendesen megszületni.

─ Miért, mi a probléma? Rendellenesen helyezkedsz el talán?

─ Nem tudják.

─ Te tudod?

─ Ez a lelki sérülés miatt van..."

 

c) Születés

Nagyon fontosak a születés körülményei, a megszületés folyamatában szerzett tapasztalatok, hatások. Fontos, hogy milyen befolyással bírnak a felvállalt feladatra. Elfelejti, félelemmel vagy teljes bizalommal indul az új életre?

d) Csecsemőkor, kisgyermekkor, kamaszkor, ifjúkor

A csecsemőkor jó esetben még otthon, családi környezetben, az anya mellett telik, de sokgyermek kerül közösségbe.

A kisgyermekkortól a kamaszkorig a szülői-családi hatások, életmodellek bővülnek, kiegészülnek a nevelők, pajtások, iskolatársak érzelmi-szellemi hatásaival, viselkedésmintákkal. Ha a mag eléggé érett, tiszta, szilárd, ezeket a hatásokat jól kezeli. Ellenben ha gyenge, sérült, még sérülékenyebbé válik, vagy eldurvul védekezésképpen. A szülők, nevelők gyakran hasonlítják a gyereket másokhoz. Ezekkel az olyan vagy, mint...kezdetű mondatokkal akarva-akaratlanul példaképet állítanak a gyermek elé. Ez a példakép nem biztos, hogy a helyes, követendő modell, sőt legtöbbször épp az ellenkezője. De azt nem magyarázzák meg a gyermeknek, miben hasonlít és hogy az helyes vagy sem. A gyermek így tudatosan is másolja a mintát. Majd, ha már megélte, megpróbálta, akkor talán változtat rajta, ha tud. A család sok esetben elnyomja, bezárja, elzárja a tapasztalatok elől a gyereket túlzott aggodalomból, olykor kényelemből, vagy, mert őt is így nevelték. Máskor túlzott szabadságot kap, nincs kihez fordulnia a kérdéseivel, problémáival, elhanyagolják. Megint mások durván bánnak vele, tehernek érzik, távolságot tartanak vele szemben. Ezek a hatások az egészséges lelkületű gyermeket is eltorzíthatják. Nemigen szükséges nagyon bizonygatnom, hogy a folytonos szólongatások, figyelmeztetések, kritizálások, el nem fogadása annak, aki vagy, a legtökéletesebb gyermekből, de még a felnőttből is egy zavarodott, kapkodó, elbizonytalanodott, lelkileg-szellemileg kibillent embert „hoznak létre”.

e) Felnőttkor

Így formálódik ifjúvá, majd felnőtté, alapít családot, válik részévé egyre tágabb közösségeknek, a társadalomnak, amelyet már ő maga is formál, visszatükrözve a tanultakat, miközben tovább tapasztal, módosul, növekszik és fejlődik, vagy csak a szülők és környezet torz tükörképe lesz a befogadott fény és víz milyensége, azaz, a szellemi és érzelmi hatások, tapasztalatok szerint. Így válik maga is szülővé, s a tanultakat a saját tapasztalataival elegyítve átadja az utódoknak. Ha helyes mintázatokat ad tovább, a jövőt helyes irányban befolyásolja. Ha a minta torzult, helytelen, akkor a jövő tovább torzul.

f) Öregkor

Az öregkor nem kell, nem lenne szabad, hogy egyet jelentsen a betegséggel, elesettséggel. Nincs öregség, csak érettség. Öregkorunkat mi formáljuk, alakítjuk egész életünk során. Az öregkor ne az időben elmulasztott dolgok pótlásáról szóljon. Arról már lekéstünk. Az öregkor az érlelődés, számvetés ideje. Visszanézés, mérlegelés, megértés. Végigjárjuk életünk állomásait a már megélt helyzetek tapasztalatával. Most már kívülről szemlélődhetünk, és megérthetjük, feldolgozhatjuk mindazt, amit a történés idején nem állt módunkban, vagy elmulasztottuk. Nézzünk szembe önmagunkkal őszintén, vállaljuk fel saját tévedéseinket, hibáinkat és tanuljunk belőle. Így lehetünk bölcsebbek. Ha belátjuk, hogy hibáztunk, másokat megbántottunk, kárt okoztunk, legyen erőnk és bátorságunk bocsánatot kérni őszintén bárkitől, akár a gyermekünktől is. Ne higgyük, hogy ezzel csorbul a szülői tekintély. Ellenkezőleg: ezzel tanítunk, példát mutatunk. Ne őrizgessünk sérelmeket, azokat vizsgáljuk meg a másik nézőpontjából is, és bocsássuk meg. Így állíthatjuk helyre a szeretet csorbulását. Ez az időskor feladata, és a tapasztalatok, a bölcsesség szeretetteljes továbbadása. Ha ilyen felkészülten ér minket a halál, nem fogunk félni, nem fogunk sajnálkozni, nem viszünk magunkkal terheket. Lelkünkben szeretettel és békével térhetünk vissza az időtlen létbe.

A LÉT örök, ezért csendes, nyugodt, időtlen. Az ÉLET időleges, ezért tevékeny. A sok „tevés” eltereli a figyelmet az élet szépségeiről, melyek éppen úgy részei, mint a sötétek. Rajtunk múlik, mit veszünk észre? Mit erősítünk? Attól függ, mit akarunk észrevenni, erősíteni. Mi döntünk és mi teszünk.

Ha mindezeket figyelembe vesszük, az élet értelmet nyer, ami több mint utódnemzés és anyagi javak gyűjtögetése, ami persze a szükséges mértékben fontos, hiszen a léleknek eszköze a test, a testnek pedig szükségletei vannak. Az utódnemzés pedig újabb lehetőséget ad a tanuláshoz. Az élet értelme állandó tapasztalás és ennek következtében a fokozatos fejlődés, változás, vagyis biológiai, érzelmi és szellemi evolúció. Mindezek tükrében úgy foghatjuk fel az életfolyamot, mint egy iskolát, és úgy tekinthetünk embertársainkra, mint iskolatársakra. A felsőbb szintekre járóknak illik, ha ugyan nem kötelességük megérteni és segíteni a kisebbeket. És ha semmi másért nem vagyunk hajlandóak ezt megtenni, tegyük meg legalább azért, mert előbb-utóbb úgyis mindent visszakapunk, amit adtunk. Bántások és gáncsoskodások helyett viseltessünk megértéssel és szeretettel embertársaink iránt.

A gyengébbet emeljük fel, tekintettel mind az ő, mind a saját Emberségünkre. Ettől nem leszünk kevesebbek, sem szegényebbek. Értsük meg, hogy butaság nincs, csak nem tudás, mint ahogyan nincs igazán rossz szándék sem, csak gyengeség, ami megakadályozza az olykor nehezebbnek vélt helyes cselekedet véghezvitelét. Ha ezt megértettük, a szeretettel, elfogadással már nem lesz „bajunk". (A víz ereje a lélek bölcsessége)

 

 

A GONDOLKODÁSMÓDON KELL VÁLTOZTATNI ÉS A JÖVŐ VÁLTOZHAT!

HISZEM, HOGY ÚJ KORSZAK KEZDŐDIK, ÉS NEM CSAK SZÁMOMRA.


Hozzászólás



© Minden jog fenntartva.