A VÍZ EREJE a lélek bölcsessége

Parapszichológia vagy alkímia?


avizereje.naoweb.hu kép

Megosztás
Elérési lehetőség

kovottiliajohanna e-mail címen és a Facebookon

 

HALÁL UTÁNI LÉT

FÖLDHÖZKÖTÖTTSÉG és MEGSZÁLLOTTSÁG

 

Sokan feltételesen fogadják a megszállottság okozta problémákat, egyáltalán az elhunytak létezését, és néha cinikusan elutasítják, mint nem létezőt, vagy fantázia teremtette dolgot. Ezzel szemben meglepően sokan tudatosan érzékelik, hallják, sőt látják is a halottak szellemeit, de nemigen mernek beszélni róla, nehogy mások bolondnak nézzék őket.

Én magam is többféleképpen érzékelem őket: néha érzek finom érintéseket, látok füstszerű alakokat, gyakran látok a szemem előtt lebegni az alábbi képhez hasonló alakzatokat. Ha a fény megvilágítja ezeket, akkor apró gömbök és vonalak rajzolatainak látszanak. Hogy milyennek és mennyire látszanak, annak többféle oka van.

avizereje.nanoweb.hu kép

 

Nagyon sok kisgyermek látja, érzékeli őket. Előfordulhat, hogy a gyermek beszél is az általa látott személyhez, akit mi felnőttek nem látunk. Ilyenkor azzal némítjuk el őket - igen helytelenül - hogy ne fantáziálj, nincs is itt senki, vagy még durvábban... Koruknak, értelmi képességüknek megfelelően inkább magyarázzuk meg a jelenséget, nyugtassuk meg és biztosítsuk őket szeretetünkről (ne csak szavakkal). Nagyon sok idős ember is érzékeli őket. (Az idős emberek többnyire már befelé élnek, a múltat vizsgálgatják, halottaikra gondolnak. Mindez érzékenyebbé és befogadóbbá teheti őket.)

A halott lelkeket is megértéssel kell kezelni, emberi módon. Fontos, hogy felemelkedjenek magasabb létsíkokra, mert sem nekik, sem nekünk nem jó, hogy itt ragadtak. Nekik nem jó, mert folyamatosan ismételve újraélik éppen azokat a számukra fontos, vagy fájdalmas eseményeket, érzelmeket, amik miatt itt maradtak, vagy életük utolsó tudatos pillanatába ragadtak bele. Nekünk nem jó, mert az élőszemély energiáját csökkentik, másrészt megzavarják gondolat- és érzelemvilágát. Segítenünk kell rajtuk tudásunk és lehetőségeink szerint, hogy el tudjanak menni a fénnyel, hogy fel tudjanak oldódni az anyagi világhoz kötődő szálak. A fénnyel elmenni egyrészt ezeknek a lelkeknek tulajdonképpen a saját problémájuk megértését jelenti. Egyfajta megvilágosodást, szellemi felemelkedést, rezgésszint-emelkedést, ami fizikai értelemben a magasabb régiókba való emelkedéssel jár.

„Itthon vagyok. Ez vagyok én érzés. Csönd van, nyugalom van, szeretet van. Itt egyáltalán nincs félelem... A több tízezer emberből, aki itt van, egy bizonyos szinten (fizikai) senkit sem ismerek. De egy más szinten (szellemi) mindenki a testvérem. Itt van egy kis csoport, és ez már egy biztos alap. A világhoz képest kis embercsoport, de ők ezt a tiszta szeretetet már érzik, látják, már élik. És nem értik, hogy máshol miért nincs szeretet. Tettre kész erő érződik most belőlük, amit nagyon sokan megéreznek szerte a világban...  Úgy érzem, a vízbe most nem is só megy, hanem ez a szeretet és fény.”(Interjúrészlet)

Az itt maradt halott emberek érzelmileg és tudatilag ragaszkodnak a földön történt eseményekhez, anyagi dolgokhoz, élő személyekhez. Sokan félnek a haláltól. Sajnos, igen kevés ismeretü(n)k van arról, van-e valami, és ha igen, mi van a halálon túl. Félnek az ismeretlentől, vagy félnek Isten színe elé kerülni, számot adni az elkövetett cselekedeteikről.

A halottak nem azonosulnak a megszállt személy tudat- és érzelmi állapotával, sőt tudomást sem igen szereznek róla:

És azok, akik tudták, hogy egy élő testét használják, mit érzékeltek a másikból?

Tudtuk, hogy használunk egy testet, de az nem volt fontos, hogy nem a sajátunk. Nem érzékeltük az élő tudatát és ők sem érzékeltek bennünket tudatosan. ” (Interjúrészlet)

Ha „nem érzik jól” magukat, esetleg más testet keresnek, viszont, ha maradnak, befolyásolnak érzelmeinkben, döntéseinkben azzal, hogy átadják a saját, életükben általuk fontosnak ítélt érzelmeiket és gondolataikat, melyek tudat alatt hatnak ránk, miközben ők csak emlékezetben élik a saját életüket. Lehetnek közöttük olyanok, akik ugyan átmentek az asztrálsíkra, de valami addig felszínre nem került probléma miatt visszatérnek és esetleg itt maradnak. Előfordulhat az is, hogy az élő hozzátartozók hívják vissza őket, és maradnak. Nem jó számukra sem, hogy itt maradtak, mert haláluk után folytonosan ugyanazt az eseménysorozatot, érzelmi-tudati emléket élik át újra, meg újra, ami itt tartja őket, ami fontos volt számukra: a halál előtti eseményeket, egyéb életeseményeket, emlékeket. Mindezt egy végtelenített filmhez, hangszalaghoz hasonlóan. Pl. betegség, kórház, halál stb. Majd kezdődik elölről az egész. Ahhoz hasonló ez, mint amikor valaki gondolatban folyamatosan „rágódik” egy megoldatlan problémán. Újra és újra visszatérnek rá a gondolatai, s újra és újra átéli érzelmileg is. Van, hogy itt marad, és birtokba veszi ugyanazt az élő testet mind a tettes, mind az áldozat. Képzeljük el, hányszor élheti át, például a gyilkos az idáig vezető utat, és áldozata azt, hogy megölték, csak egyetlen nap alatt. És hogyan hathat ez az élő személy gondolat- és érzelemvilágára, tudatára? Ez lehet alapja a pokol fogalmának. Pokol, mint konkrét, elkülönült hely, nincs. Pokoli érzések, negatívnak mondott alsóbbrendű energiák és fogalmak vannak. És van lelkifurdalás, lelki gyötrődés az elkövetett, elhibázott dolgok miatt. Ez a pokol. És ezek ismételt újraélése, újra felidézése mélyítheti a pokoli kínokat élőben és halottban egyaránt. Sok esetben éppen ez a vallási tanításként berögzült fogalom, vagy az ettől, mint Isten büntetésétől való félelem tartja itt őket.

" Interjú Amáliával (Meggyőző tapasztalat a megszállottságról)

Megoldandó probléma: ötven év körüli, Ildikó nevű páciensem egyik jelentős problémája a bezártságtól való félelem volt. A járműveken való közlekedés is kellemetlen érzeteket (félelem, melegség, légszomj) váltott ki belőle. Ha tehette, elkerülte, inkább gyalogolt. A metróval nem mert közlekedni, félt a liftbe beszállni. Élete során többször megdobálták kővel, de nem tudta miért. Nem adott rá okot.

Regressziós visszavezetése során éppen két hónapos csecsemőként élte át az akkori eseményt. Anyja megfürdette este, és szorosan bepólyálva átvitte egy másik, sötét szobába, ahol nagyon meleg volt. Egyedül hagyta. Senki nem volt abban a szobában. Kérdésemre, hogy „mi történik most”, más hangszínnel az a válasz érkezett, hogy: „mindjárt elkapom!

─ Kit kapsz el? ─ kérdeztem.

─ Hát a babát!

─ Milyen babát?

─ Hát az én kicsikémet!

─ Hogy-hogy elkapod?  Hol van?

─ Hát itt. Itt a levegőben.

─ Miért van a levegőben?

─ Mert már el akart menni…

─ Ki akart elmenni, hova?

─ Hát az én kicsikém. De most már jó... ─ hangzik a megnyugodott válasz.

─ Ki a te kicsikéd?

─ Hát ez a baba! Ó, milyen gyönyörű! Mindjárt megvan, mindjárt megfogom… már jól van.

─ Nem volt jól?

─ Nem. De már jól van. Már ott vagyok vele, ő az enyém, vigyázok rá… ő az én kicsikém ─ mondja gyengéden.

─ Ki vagy te?

─ Amália.

─ Milyen Amália? Te vagy az anyja?

─ Nem. De most már ő az enyém.

─ Honnan jöttél?

─ Skóciából.

Ha eddig nem hökkentem volna meg eléggé, hát most igen. Hirtelen átvillant az agyamon két dolog. Az egyik, személyes élmény a megszállottságról. A másik a dr. Edith Fiore hasonló témájú könyvében olvasottak. Folytattam a kérdezést. Kiderült, hogy 1200-ban halt meg Skóciában. Halálra kövezték. Fiatal nő volt, csúnyácska, szeplős és vörös hajú. A  környezete boszorkányt látott benne a külseje miatt. Csúfolták, üldözték. Gyakran megdobálták, megkövezték. Nem volt férfi társa, sem gyereke, pedig nagyon vágyott rá. Halálától kezdve bolyongott, így jutott ebbe a szobába. Kérdéseimre válaszolva megmondta az utcát, házszámot, leírta a szoba berendezését. Ildikó éber állapotban visszaigazolta ezeket. Pesten, a Németvölgyi út jelzett számú házában született a nagymamája lakásában. Kértem Amáliát, hogy menjen el a fénnyel, de nem tudott elszakadni a kisbabától. Neki most is a kicsikéje volt az ötvenéves Ildikó. Végigkövettük Amáliával Ildikó életét, öt-tíz éves szakaszonként felidézve egy-egy eseményt:

─ Most tízéves Ildikó. Mit csinál most? Hol van?

─ Játszik az udvaron a lóval. Meg itt van a Bugac is.

─ Ki az a Bugac? Másik ló vagy kutya?

─ Neem, hát ember, olyan nagy, barna bajusza van neki...

─ Most milyen idős Ildikó?

─ Ó, már nagylány, szép...

─ Ott van Bugac?

─ Itt, de ő most olyan, mint én. Itt ül velem a lócán.

─ Hogy olyan, mint te? Hogy érted ezt?

─ Hát, másképp vagyunk, mint az én kicsikém.

─ Ildikó, most tőled kérdezem: látod őket?

─ Igen. Ott ülnek a lócán. Egymás mellett. Olyan szürkék valahogy. Most a lóca mintha hamu lenne... Úgy széthullott. Összeomlott. (Interjúrészlet)

Így haladtunk tovább. Mikor elértünk a jelenbe, Amáliának megmagyaráztam, hogy Ildikó most már felnőtt. Neki is gyerekei vannak. Kértem, nézze meg. Ildikónak már régen a saját életét kellene élnie. Amikor pici volt, talán az életét adta vissza, de már nem kell anyáskodni felette. Megértette, de félt elmenni. Nem tudta, hova kell mennie, milyen lesz ott. Ott fény van, szeretet, nyugalom, békesség... ─ magyaráztam tovább. Még mindig félt, hogy talán bántani fogják, mint régen. Kértem, bocsásson meg azoknak, akik bántották és mindenki másnak is, és ő is kérjen bocsánatot azoktól, akiknek ártott tértől, időtől, októl és személytől függetlenül. Könnyen és szívesen tette. Nem volt benne harag. Megígértem, ha nem jó ott, visszajöhet, és tovább beszélgetünk. De, ha jól érzi magát, kértem, hogy jelezzen vissza, milyen ott.

Elment a fénnyel. Néhány pillanat múlva tisztának, fényesen ragyogónak és nem olyan szürkének (mint amilyennek korábban) látta őt Ildikó.

─ Milyen ott? ─ kérdeztem.

─ Ó, itt minden olyan gyönyörű! Sárga virágok vannak, amiknek fehér a közepe és gyönyörű zöld rét. Többen vagyunk itt. Értjük egymást, de nem beszélünk. Érezzük a szeretetet. Összetartozunk ─ válaszolta.

─ Menj szeretettel és békével! köszöntem el tőle.

Ildikó visszaigazolta Bugacot is. Abban az udvarban lakott. Barna hajú férfi, magyaros bajusszal. A bajusza miatt becézték Bugacnak. Mikor befejeztük, lekísértem Ildikót a harmadik emeletről. Minden további nélkül, természetesen szállt be velem a liftbe. Csak lent kérdezte meg: „Lifttel jöttünk? Észre sem vettem.”  Egy-két hét múlva beszéltünk megint, és örvendezve újságolta: „Úgy érzem tíz centivel a föld felett lebegek. És most én segítek másoknak. Sajnos családi problémák vannak, de most már tudok segíteni.”

Az egész esetet illetően kénytelen voltam tudomásul venni, hogy két személy volt jelen: Ildikó és Amália. A két személy hús-vér testben való élete térben és időben egymástól eltér: Amália 1200 körül Skóciában élt, Ildikó 1950-től Budapesten él. Létezésük ebben az időszakban mégis összefonódott." (A víz ereje a lélek bölcsessége)

A leggyakoribb okok, amiért itt maradnak

1. Ragaszkodás

1.1 Az elhunyt ragaszkodása egy vagy több személyhez (gyerek, szülő stb). Ez a ragaszkodás történhet eltúlzott szeretetből, vagy pótolni szeretne valamit. Például továbbra is szeretné nevelni, irányítani, gondoskodni róla.

„Aki velem szemben ül, huszonéves fiatalember. Nehezen tud megismerkedni lányokkal. Ha megismerkedik is, nem tud kötődni hozzájuk. Mintha még nem lenne fontos számára az udvarlás, ugyanakkor vágyik rá. Sokszor úgy érzi, mintha valaki irányítaná. A tiszta vízből csak ő és az édesanyja ivott, aki már tizenöt éve meghalt. Megkérdeztem az édesanyától:

─ Miért maradt itt?

─ A fiam még kicsi, szüksége van rám.

─ Hogyan tud neki segíteni?

─ Úgy, hogy irányítom.

─ Hogyan irányítja?

─ Ahogy én akarom! Én tudom, hogy jó neki.

─ Asszonyom, hány éves most a fia? Ön mikor is halt meg?

─ Tizenkettő. 1988-ban.

─ Asszonyom, tudja ön, hogy milyen évet írunk most?

─ Persze, l988.

─ Nem asszonyom, most már 2004. január van. Akkor hány éves most?

─ Tizenkettő.”

Csak nagyon nehezen sikerült vele megértetnem, hogy a fia már felnőtt, és el kell engednie őt, hogy a saját életét élhesse. Két évvel később beszéltem a fiatalemberrel: jól érzi magát, kiegyensúlyozott. Van barátnője. Más foglalkozást választott és ennek érdekében tanul." (Interjúrészlet)

 

A megszállottság tünetei és következményei

 

Míg a halottak nem azonosulnak az élőszemély tudatával, érzelmeivel, az élők (sajnálatosan) gyakran azonosulnak a halott (megszálló) érzelmi és elme állapotával, gondolkodásmódjával.

"A megszállottság az élőkön különböző módon nyilvánulhat meg, különféle tüneteket okozhat, illetve problémákat idézhet elő. Ezek tünetek, de egyben a megszállottság következményei is. Azok a halottak, akik úgymond csak ideiglenesen, rövid ideig tartózkodnak egy élővel, kisebb zavart, átmeneti problémát okoznak. A „masszív bérlők”, a tartósan megszállvatartók (megszállók) súlyosabb problémát, jellemváltozást, betegségeket (pl. szenvedélybetegség, betegségtünet, majd testi szintű betegségek) okoznak. Azok a veszélyeztetettebbek, akik „kiszolgálják” őket, vagy azonosulnak a tünetekkel (átvesznek betegségeket, gondolkodásmódot, személyiséget, tulajdonságokat).

1. Érintések érzése

Biztos vagyok benne, hogy sokan tapasztaltak már olyan érzést, mintha pókháló érne az arcunkhoz, kezünkhöz és nem tudjuk leseperni, mert nincs is ott anyagszerű valami. Finom, simogató érintéseket érzékelhetünk. De érzékelhetünk durvább érintéseket, lökéseket, ütéseket is.

2. Kisebb zavarok, átmeneti problémák

Az élő személynek lehetnek jellemző érzetei, hangulatváltozásai. Fázékonyság, energiahiány, kedvetlenség, fáradtság, koncentrációs hatások.

a) Alacsony energiaszint

b) Gyakori hangulatváltozások, indok nélküli lobbanékonyság, dühkitörések, impulzív viselkedés

Lehetünk indokolatlanul ingerlékenyek, dühösek pl. Miután lehiggadtunk, mi magunk csodálkozunk a legjobban, és néha le is tagadjuk, mert mi észre sem vettük, hogy dühösek lennénk, és nincs is rá okunk.

c) Csökkent koncentrációs képesség

A dekoncentráltság oka az egyszerre érzékelt többféle gondolat és érzés.

d) Hangok beszélnek hozzánk

Úgy érezzük (halljuk), hogy beszélnek hozzánk, beszélgetünk valakivel, de nincs a közelünkben senki. Néha, utcán is láthatunk ilyen személyeket, akik úgy társalognak egyedül, mintha többen lennének körülöttük. Ha gyakran „beszélgetünk” másokkal gondolatban, de néha hangosan is, amikor valójában egyedül vagyunk, az eléggé biztos jele a megszállottságnak.

A megszállottak a fejükben érzik, „hallják”, vagy inkább csak hallani vélik ezeket a gondolatokat, és néha fel is ismerik a hang gazdáját. „Lóg az öved, igazítsd meg! ─ mondja egy hang. Oda nézel, és valóban. Kezded igazgatni, mire egy másik hang: Úrinő az utcán nem öltözködik. ”

Ezek nem mások által is hallhatóan hangzanak el, hanem a halott gondolatainak az átértése, felfogása. Aki már hangosnak hallja, sőt hangosan válaszol is, orvosi esetnek tekintett. Bennük nem tudatos abban a pillanatban, hogy nincs körülöttük élő személy, akivel beszélgetnek.

e) Fülzúgás

A halott zajos környezetének, beszédjének zajként érzékelése lehet a fülzúgás alapja, mert nem értjük, csak (belső) zajként érzékeljük, és fülzúgásként éljük meg (saját magamon is tapasztaltam).

f) Memóriazavar, feledékenység

g) Emlékezetkiesés

Jelentkezhet pillanatnyi, vagy súlyosabb, akár néhány napig tartó emlékezetkiesés is. Nem emlékszünk rá, mi minden történt velünk ebben az időben. Az emlékezetkiesés igazolja az öntudat teljes vagy időleges elvesztését. Ez az idő az élő számára nem létezik, mert nem élte meg.(Időkiesésnek éli meg.) Beszélhetett is, cselekedhetett is, amit a környezete tapasztalt, de ő erre nem emlékszik. (vö. a jujuba törzsről írtakkal)

3. Jellemváltozás

A megszállott eredeti személyisége sokszor megváltozik. Megváltozhat a viselkedése, jelleme, illetve szokásai. Ez lehet teljes, alig észrevehető és természetesen a kettő közötti. Minél kevésbé uralja valaki saját tudatát, minél inkább elveszíti az önkontrollt, annál nagyobb mértékben hatnak rá a megszálló személyiségjegyei, akarat-megnyilvánulásai, késztetései. Ez alatt az idő alatt az élőszemély nem tudja befolyásolni a dolgok alakulását, és emlékezni sem fog a történtekre, ezért nem tudatosodik benne sem az ok, sem a változás.

a) Tulajdonságok, szokások

Észreveszünk magunkon, ismerőseinken olyan tulajdonságokat, szokásokat, olyan szavakat (például trágár beszéd) kezdünk használni, amiket korábban nem, olyan gesztusokat, mozdulatokat, amelyek tőlünk idegenek. Olyan érzéseink, gondolataink, felfedezéseink lehetnek ilyenkor, hogy ez nem én vagyok, miért mondom, vagy teszem ezt? Előfordul, hogy le is tagadjuk, hiszen valóban nem a mi gondolatunkat, vagy szándékunkat fejeztük ki és nem is tudatosan: „nem én tettem”, „én ilyet nem mondtam” stb.

b) Alkohol-, drog-, gyógyszerfogyasztás-, dohányzásra való rászokás stb.

A tüneteket felfedezhetjük önmagunkon is vagy másokon.

c) Késztetés érzése valaminek a megtételére, elkövetésére

Egyik nőismerősöm például gyakran érzett olyan késztetést, (ebből az okból kifolyólag) hogy az édesanyját, akit egyébként nagyon szeret, a metró alá lökje. Újabban gyakran érzett vásárlási kényszert:

...A vásárlás valahogy központilag itt van bennem. Állandóan mennék vásárolni... (most a víz tisztítása folyik, majd folytatjuk a beszélgetést).

Tömegeket látok. Mindenki megy valahova, tesz valamit. Irtózatos tömegek. Most egy áruház mozgólépcsőjén látok rengeteg embert csomagokkal, szatyrokkal — mondja. (A vásárló tömeg, már nem élő emberek tömege.)

Megmondanák, milyen évet írunk a naptár szerint

1987, 1997, 1998 stb.

— Hogyan tudják megvalósítani a szándékaikat?

Odairányítással.

Hogyan?

Odairányítani a testet. Az élő személy testét.

Egyszerre többen is?

Akár százan is. Folyamatosan." (Interjúrészlet)

d) Szexuális perverzió

A megszállottság következményeként megváltozhat a szexuális érdeklődés (a megszálló idős volt, vagy gyenge, vagy életében elfojtotta a szexuális vágyat. Gyakran előfordul, hogy férfi szellem női testet száll meg, vagy ennek a fordítottja. Képzeljük el, hogy egy erős, férfias férfi veszi birtokba egy érzelmileg instabil nő testét. Ilyen esetben előbb-utóbb kiütközhetnek a férfias megnyilvánulások, és a nő nem férfi, hanem női társat fog keresni. (Vagy fordítva). (Homoszexualitás). A megszálló személy életében az elfojtott, vagy tiltott szexualitást helytelenül, nálánál gyengébb személyen, vagy gyermeken élte ki. Ezt a szokását, most a megszállott személyen keresztül akarja folytatni (nemi erőszak, pedofília).

e) Bűnözés, bűnözési hajlam

A bűnözés, vagy a perverzió is  éppen úgy lehet a megszállottság következménye a személyiségtorzulás eredményeképpen, mint bármely más tünet. Ezek ugyanolyan láncreflexiók, mint például a betegségtudat átadásából a betegségérzet, betegségtünet kialakulása.

f) Torzul a kisgyermek kialakuló énképe

Egy csecsemő teste könnyen birtokba vehető. Sem érzelmileg, sem tudatilag, sem fizikailag nem képes ellenállni, különösen, ha beteg. Ha a gyerek így nő fel, később talán el sem akarja engedni a megszálló személyt, mert úgy érzi, hogy egyedül fog maradni, és elbizonytalanodik. A gyermek kialakuló énképe nagy valószínűséggel magán fogja hordozni a megszálló személyiségjegyeit, akár a külső megjelenésében is.

g) A saját énkép és a személyiség torzulása időskorban

Sok idős ember gyakran elveszíti, és sajnos nem is tudja visszaszerezni a saját énképét. Más személynek hiszi magát, mert beépülnek a tudatába, és a sajátjával keverednek a megszálló személyiségjegyei és emlékképei (tudati átfedés).

h) Előidézheti az időskori téveszme, elmezavar tüneteit...

i) Skizofrén tünetek

Több halott lélek is csatlakozhat ugyanazon személyhez. Ez egy gyenge, határozott saját énképpel nem rendelkező, vagy a már torzult énképpel rendelkező egyénnél okozhat tudathasadásos, többes személyiségű tüneteket, mivel hol egyik, hol másik megszálló személy késztetései, gondolatai kerülnek felszínre, nyilvánulnak meg az élő személy viselkedésén keresztül.

4. Betegségek, betegségtünetek

a) Hirtelen jelentkező-elmúló testi tünetek felismerhető ok nélkül.

b) Depresszió, pánik.

c) Egyéb testi tünetek

d) Befolyásolhatja a hormonrendszer működését is negatív irányban

f) Egyéb betegségtünetek, betegségek kialakulása

g) Gyermekkori rákos megbetegedés

Több esetből feltételezem, hogy az egyre gyakoribb gyermekkori rákos megbetegedések egyik oka lehet, hogy azok, akik nem fogták fel, vagy nem vették tudomásul a halálukat, élni szeretnének, ezért keresnek maguknak egy testet. A magzat, a csecsemő teste könnyen birtokba vehető.

'Volt másokkal is?

Ja. Sokkal, de azok meghaltak.

Gyerekekkel is?

Ja. Sokkal.

Ezzel a fiatalemberrel mióta van?

Mikor megszületett. (Így hangzott el)

Miért választotta őt?

Csak. Kellett egy test.' (Mondja a (halott) A. Hitler a vele készült  Interjúban)

Ezt felfoghatják újraszületés lehetőségének is. A megszállott testben saját testet „építenek”. Elhasználják a gyermek életenergiáját, és benne újra megélik a halálukat is

5. Kevés gyerek születik. Több nő születik, mint férfi

6. Társ-, családi és egyéb kapcsolatok megromlása

A tapasztalataim alapján okom van feltételezni, hogy ezek a halott lelkek azt a szervet „támadják”, oda épülnek be, amely azonos a saját beteg szervükkel. Az élő személy testében azon a ponton helyezkednek el, ahol nekik „fájt”, és az élő sejt jelzi a tudatnak a problémát. A tudat erre adott reakciója erősíti vagy gyengíti a folyamat fizikai megvalósulását. Hasonlóan történik ez, mint ahogyan a megtermékenyített petesejtbe épülnek be a fogamzás során az élni, megszületni akaró lelkek, és késztetik osztódásra a petesejtet, hogy élő testet építsenek maguknak. Mivel itt nem tudatos újraszületésről, hanem öntudatlan továbbélési szándékról van szó, az adott szervbe, annak sejtjébe épül be, és ezt a sejtet késztetheti osztódásra.

„...Veletek mi történt? Úgy értem hol sérültetek meg?

Bélának a dereka, nekem a nyakam.

És hol, vagy hogy vagytok Judit néninél? Úgy értem, milyen testrészénél?  Ilyesmire gondolok.

Én a nyakánál, Béla meg a derekánál.Anyunak szokott fájni a nyaka, meg a dereka is.” teszi hozzá Edit (Interjúrészlet)

 

avizereje.nanoweb.hu kép

„Az orvosok annyi mindennel találkoznak a praxisuk során, hogy már semmin sem lepődnek meg. Amit azonban egy hereultrahang közben láttak, bejárta a világot - mindenütt meghökkenést okozva. Az igazság azonban az, hogy a fotón szereplő jelenség csak érzéki csalódás volt - mi emberek ugyanis ott is arcokat látunk, ahol nincsenek...*

Azonban még az orvosokat is meglepte, hogy egy hereultrahangos vizsgálata során találkoztak egy ijedt arc rajzolatával.

A tátott szájú, tágra nyílt szemű szellemkép annyira megdöbbentette a két orvost, dr. Greg Robertset és dr. Naji Toumát, hogy az Urológia folyóiratnak is elküldték a felvételt, ahol a hónap képe lett. Az orvosok és a személyzet is úgy látta, mintha a kirajzolódó arc maga is herefájdalomban szenvedne - mint a páciens. A 45 éves kanadai férfi herefájdalmakkal jelentkezett az orvosánál, aki ultrahangra küldte. A felvétel során rajzolódott ki az ijedt arc, és az is kiderült, hogy a férfinak heredaganata van - igaz, jóindulatú és gyógyítható, így talán a következő ultrahangkép már egy mosolygó arcot ábrázol majd.”

*Ha csak belelátás, akkor a magzat képe is az? Ha nem, lehet igazolása a megszállottság okozta egyik problémának. (K.O.J. megj.)

[1] A cikk megjelent Internet [ Origo ] (2011. 11. 13., 22:45 Fessler E.) Pareidolia: Lehet-e egy daganatnak arca

Hogy ki (a halott), kit választ (élőt), annak több oka lehet. Többnyire ugyanazok az okok, amiért itt maradtak, de előfordulhat bármilyen gondolati, érzelmi, fizikai vonzás-vonzódás és előfordulhat spontán történés is.

"Bármiféle tünet, jellemváltozás, betegség azért alakulhat ki a megszállottság következményeként, mert a halottak tudatilag őrzik lelki-szellemi énjüket, jellemüket és a fizikai testük állapotát is olyannak, amilyen az a haláluk pillanatában volt. Ezek a múltbeli energia-lenyomatok hatással vannak az élő egyén szellemi-, lelki- és fizikai állapotára, mert a halott tudata hat az élőszemély tudatára (időbeli átfedések), a finomtesteire, ezeken keresztül az idegrendszerére és a fizikai testre. Mindegyik esetben egy adott időbeli átfedés van a múlt és a jelen között. (Tér és idő címszó alatt bővebben.) A halott az, aki megélte (múlt), és ez a tudat alatt áttételeződött emlék az élőt cselekvésre, vagy az adott helyzet, adott probléma elfogadására készteti (jelen), aminek az oka azonban az ő számára nem tudatos. Amíg az élő mindezt nem fogadja el a sajátjának, addig csak tünet. Ha tudatilag azonosul az átadott érzetekkel, érzelmekkel, gondolatokkal, akkor már késztetésként, vagy betegségként éli meg, és egy idő után kimutatható, látható lesz fizikai szinten is (jövő) az áttételeződött probléma." (A víz ereje a lélek bölcsessége)

 

"A halott lelkeknek nyújtott segítség

Segíteni csak szeretettel, határozottan, nem félve és a témával nem játszadozva, nem visszaélve lehet és szabad!

A halottak megőrzött késztetései hatással lehetnek mindazokra, akik gondolatban beszélgetnek velük, hiszen a gondolat rezgései célba találnak. Vitázni, könyörögni, közvetítéseket vállalni, gondolatban beszélgetni velük, felemlegetni a valamikori közös dolgokat, rossz emlékeket nem helyes. Ezzel csak a ragaszkodásukat növeljük, aminek megszállás lehet a következménye. Ez nem jelenti azt, hogy legyünk érzéketlenek, de még a hozzájuk fűződő érzelmeink miatt se vállaljunk fel olyasmit, amivel nem tudunk megfelelően bánni, mert teherré válnak, s az számukra sem megfelelő segítség. Sőt, a negatív érzelmi és gondolati hatások fokozatosan befolyásolják és gyengítik az élő személyt, mint azt, az előző fejezetben láthattuk.

Hogy el tudjanak szakadni a földi léttől, ahhoz nagyon fontos, hogy mi, élők elengedjük őket. Többször előfordult, hogy a halott megértette a helyzetét és elment, de a hozzátartozó ragaszkodása, önsajnálata miatt „visszafordult”. Az a helyes, ha a halottainkat szeretettel elengedjük a haláluk pillanatában. Vegyük körül őket a szeretetünkkel, amikor haldokolnak, de hagyjuk őket meghalni és elmenni. Haláluk után is gondolhatunk rájuk szeretettel, gondozhatjuk a sírokat rájuk emlékezve, de ne sírjuk, könyörögjük őket vissza. Ne emlegessük fel életünknek a velük közös eseményeit és érzelmi szálait, terveinket, vágyainkat nap mint nap, mert ezekkel visszatartjuk, magunkhoz kötjük őket és felesleges fájdalmat okozunk magunknak. Olyan ez, mint a seb örökös elvakarása. Nem hagyjuk begyógyulni. Amit ezenkívül is mindenki megtehet:

a) Figyeljük érzéseinket. Ha rossz érzéseinknek nem találjuk az okát, félünk, levertek, nyugtalanok vagyunk, lehetnek megszállóink. Vizsgáljuk meg, mi magunk milyen helytelen érzelmi-gondolati energiákkal vonzottuk őket magunkhoz. Már beszéltünk róla, hogy ők a saját fel nem oldott helytelen irányú gondolataik és érzelmeik rabjai (félelem, düh, gyűlölet, szenvedés, fájdalom, bosszúvágy, ragaszkodás) többnyire ezen okok az itt maradásuk okai is, ezért az ilyen jellegű fizikai dolgok és negatív érzelmek lehetnek a kapcsolódás okai. Hasznos önismeretre tehetünk így szert. Ha tudjuk, hogy történt velünk a félelmünkhöz kapcsolódó esemény, valószínűleg fel tudjuk dolgozni egyedül is. Ha nem, kérjük szakember segítségét. Ez nem feltétlenül a gyengeség jele. Nem bátrabb az, aki elnyomja ezeket és nem is jár jobban, mert bármikor feltörhetnek más, hasonló esemény kapcsán.

b) Javítsuk saját fizikai, érzelmi, mentális közérzetünket és teremtsünk nyugodt légkört magunk körül! A mozgás, friss levegő, napfény, szép dolgok (tájak, virágok) szemlélése jótékony hatású. Együnk, pihenjünk, tornázzunk, légzéstechnikával, zenével, tánccal, énekléssel javítsuk közérzetünket! Növeljük rezgésszintünket önmagunk megnyugtatásával, a félelemérzet lecsökkentésével, a szeretetérzés növelésével, pozitív gondolatokkal. Vizualizáljuk a fehér fényt, amint kívül-belül átjár, átmos bennünket, így megtisztíthatjuk magunkat. Tartsunk rendet magunkban és magunk körül. A mosatlan edény, poshadt víz, dohos, nyirkos helyek, ital, italszag, dohányzás, ideges, feszült, vagy éppen lehangolt, szomorú légkör, betegségünk emlegetése, halottak, temetések emlegetése, rágódás az elmúlt dolgokon stb. vonzza őket.

c) Legyünk urai önmagunknak minden szinten! Érzéseink, gondolataink és szándékaink legyenek tiszták és jóindulatúak minden lény iránt. Így, ha vannak is „megszállóink”, nem tudnak érvényesülni az érzéseik és szándékaik. Ez esetben le is válhatnak rólunk.

Nagyon fontos: mint azt korábban már említettem, nagyon sokan vannak, akik látják a halottakat, látják az általuk  megélt  és „újrajátszott” történeteiket, hallják a „beszélgetéseiket” (a gondolataik átértése). Ez lehet kezdetben érdekes, netán szórakoztató, de ne „mozizzunk”, mert egy idő után elveszíthetjük az önuralmunkat, valóságérzetünket, és a jelenben játszódó valóságos történéseknek vélhetjük, hihetjük (pl.: azt érzékeljük, hogy hozzánk beszélnek, hogy a szobánkat átrendezik, idegenek főznek a konyhánkban stb..) és zavartság, félelem lesz úrrá rajtunk, vagy azonosulunk valakivel (elveszítjük az önképünket, önazonosságunkat). Az ilyen viselkedésünk, látomásaink, félelmeink a környezetünk számára nem érthető, mert ők nem érzékelik az általunk látottakat, hallottakat, és vízióknak, fantáziának, hallucinációnak gondolják, amit idegi probléma okozhat. Sajnos, tapasztalatom szerint (ez ideig) orvosilag is, és a következmény nyugtatózás, pszichiátriai kezelés lehet.

d) Gyújthatunk gyertyát, füstölőt, használhatunk magas rezgésű illóolajat (tömjén, rózsa, jázmin, lótusz, használhatunk levendulát, ami nyugtató hatású vagy rozmaringot, ami oldja az érzelmi görcsöket). A gyertya fénye nem az a fény. Talán a temetőt eszébe juttathatja és elfogadja, hogy ő már nem él. Nem gondolom igazán eredményre vezetőnek, de ha bennünket megnyugtat, már hasznos. Ha energiát adunk a megszállottnak, az sem mindig eredményes. Néha sikerül megnyitni a csatornát, de csak akkor, ha az illető lélek felkészült. Szerencsés véletlenek egybeesésével, sorozatával átküldhetők magasabb síkokra. Mindezzel segítjük őket, hogy el tudjanak menni, de elmenetelük nem biztos, ha nem oldódtak fel a problémáik. Mindez viszont a saját közérzetünket javítja, erősít bennünket, és talán elérhetjük, hogy tőlünk eltávoznak.

e) Kerüljük a szeánszozást, halottakról, halálról való történetek mesélését, mert vonzza a halott személyeket. Nem helyes játszadozni ezzel. Javasolt kerülni a dohányzást, az alkohol-, drog fogyasztását. Hasznos lehet a méregtelenítő, tisztító kúra. Mindez elsősorban az élőnek segít!

f) Aki elegendő erőt érez ahhoz, hogy gondolatban megmagyarázza nekik kilátástalan helyzetüket, szeretettel megteheti. Fontos, hogy ne vitatkozzon, ne legyen agresszív, még ha részükről érez is agresszivitást. (Az élőkkel szemben is ez a helyes viselkedésmód.) Gondoljuk végig a velük kapcsolatos rendezetlen dolgainkat, érzelmeinket, és ne restelljünk bocsánatot kérni, vagy éppen megbocsátani. Kérjük meg őket is, hogy bocsássanak meg azoknak, akik vétettek ellenük és kérjenek bocsánatot azoktól, akiknek ők ártottak tértől, időtől, októl és személytől függetlenül, saját magukat is beleértve. Segítsünk meglátni a fényt. Segítségül mi magunk is figyeljük (akarjuk látni, elfogadni). Ha megérti állapotát, a megbocsátás által megtisztul, megkönnyebbül a terhektől, fel tud emelkedni a fénnyel, a fénybe.

g) Kérjünk segítséget, ha módunkban áll olyan személyektől, csoportoktól, akik ismernek megfelelő módszert:

Régen, talán napjainkban is (ezt nem tudom), a katolikus papok végeztek úgynevezett ördögűzést. Ilyenkor valójában az ilyen lelkeknek segítettek eltávozni egy rituálé (római rituálé) keretében. Ilyen tevékenységet csak ilyen irányban képzett papok végezhettek. A katolikus egyház nagyon komolyan vette (és talán veszi is) a megszállottságnak ezt a formáját.

A történeti leírások szerint sok ördögűző pap komoly érzelmi, szellemi és fizikai sérülést szenvedett. Volt, akinek az életébe került.

Mahikari néven működik egy Japánban szerveződött vallási közösség, akiknek fő tevékenysége a megszállottság gyógyítása, megszüntetése. Igaz-Fény, Fényadók, Vallások feletti vallás néven ismertek. A japánok, a kínaiak és általában Távol-Keleten nagyon tisztelik az emberek őseiket, és hisznek a földhöz kötött szellemekben. Talán ennek a hitnek köszönheti gyors elterjedését. Magyarországon is működik ilyen csoport.

Vannak parapszichológiában jártas és vannak különös képességgel rendelkező személyek is, akik felismerve ezt az állapotot, segíthetnek. (Az a) – g) pontok általános tanácsok hasonlóan: Dr. E. Fiore: Nyugtalan holtak,  Szabó Judit: A belső érzékelés kézikönyve c. művek ide vonatkozó részével.)

Én magam egy regressziós visszavezetés alkalmával döbbentem rá, illetve szereztem saját tapasztalatot a földhöz kötött lelkek szomorú és megrázó valóságáról. Mindegyik egy-egy dráma a maga valóságában. (Lásd az esetleírások között: Interjú Amáliával)

a) A halottal szükséges megértetni a megváltozott létállapot tényét.

b) Rá kell vezetni problémájának okára, valamint arra, hogy ebben a létállapotban nincs módja megoldani, pótolni azokat a dolgokat, amiket életében elmulasztott. Nincs módja élet-vitelének folytatására sem.

c) Meg kell világítani az önmagának és másoknak okozott negatív hatásokat, majd a megértés és őszinte megbocsátás-bocsánatkérés erejével feloldani azokat.

A velük történő beszélgetések során nem csak problémáik válnak ismertté, hanem az is érzékelhetővé válik, hogy mindez semmivé foszlik szinte egy pillanat alatt, amikor egy ember képes őszintén szembenézni problémáival. Képes megvizsgálni annak okát, keletkezését tágabb értelemben, nem csak a saját önző nézőpontjából szemlélve. Az őszinteség világosságot teremt. A világosságban meglátja az összefüggéseket és megérti azokat. Teljes képet alkot a dologról, és meglátja a lényeget. A megbocsátás-bocsánatkéréssel kioltja, közömbösíti a korábban fenntartott testet-lelket torzító érzelmi-gondolati hatásokat. Láthatóvá válik, hogy az őszinteség világosság lényeglátás megbocsátás folyamat eredményeként miként gyógyulnak meg a testet torzító, arcot csúfító sebek az érzelmi-lelki sebek gyógyulásával. Hogyan világosítja meg az elmét az elfogadás és a megértés. Hogy az őszinte, szívből jövő megbocsátás és bocsánatkérés útján rendezhetjük a legrövidebb úton és leghatékonyabban negatív érzelmi és gondolati problémáinkat és azok hatásait a legtágabb értelemben, önmagunkban és mindazokban, akiket érint, illetve a természet minden szintjén, tértől és időtől függetlenül, mint ahogyan láthattuk a  „A tulajdonságaink hatásai...” c. részben.

Mi a megbocsátás? A negatív érzelmek, bántó gondolatok és tettek fájó emlékének maradéktalan elengedése, feloldódása saját magunkban. Amikor az adott esemény, sérelem emléke már nem hoz felszínre érzelmeket, fájdalmat, csak megértést, elfogadást bennünk. Így alszik ki a fájdalom.

d) Meg kell mutatni ennek a pozitív hatásait. Megszabadulva az érzelmi terhektől, melyek elhomályosítják a látásukat, megértik az összefüggéseket az események, érzelmek, gondolatok, következmények között. Ezt az őszinte szembenézést és őszinte megbocsátást még életünkben meg kellene tennünk és nem belebetegednünk, belehalnunk.

e) Segíteni kell meglátni és elfogadni a fényt. Hogy hogyan, arról az Interjúk (is) adnak útmutatást.

Nagyon sok élőnek és megszámlálhatatlan halottnak segítek így folyamatosan. Tudnunk kell, hogy az elhunytak szellemei fizikailag nem képesek bennünket bántalmazni, mert nincs fizikai testük, de megzavarhatják az érzelmeinket, gondolatainkat (tudatunkat), mint arról korábban már beszéltünk. Valójában ezek betegíthetnek meg bennünket, okozhatnak problémát. A legalapvetőbb: hogy a gondolatok, érzelmek energiát vonnak el tőlünk, ami fizikailag gyengít. Ne túlozzuk el velük kapcsolatos félelmeinket, de vegyük komolyan, mint problémáink egyik lehetséges forrását.

Többször feltették már nekem azt a kérdést, hogy aki egyszer átment, visszatérhet-e? A válasz, igen. Van egy szabad átjárási csatorna. Nem helyes őket visszahívogatni, megidézni, tőlük kérni segítséget, vagy éppen jóslatokat a jövőre, mert veszélyeket rejt magában. Nem tudni, hogy a megidézetteken kívül kik, hányan jönnek át, s mit hoznak magukkal, ha megnyílik a csatorna.

Kaptam már olyan véleményt, vádat, hogy minden problémát és felelősséget a halottakra kenek. Ez nem így van. És kérem, ne is tekintse senki úgy, hogy csak a halottakat tartanám felelősnek minden problémánkért, az élőknek pedig semmi köze hozzá. Igenis van, mert mi vonzunk, taszítunk, érzünk, gondolkodunk, döntünk, cselekszünk és hozunk létre számtalan problémát a magunk és mások hasznára, illetve sokszor kárára.

A halottak is éltek valamikor, és elkövettek hibákat ugyanúgy, mint most mi, élők. A bemutatott eseteken keresztül láthatjuk, hogy éppen ezt a tükröt tartják elénk a halottak. Sokszor azonban az általuk átadott gondolatok, érzetek, késztetések indítják el, okozzák, erősítik az adott érzeteket, tüneteket, néha előidéznek cselekedeteket (korábban már részleteztük). Sajnálatos, hogy igen sok ember csak így, a halála után kap vagy fogad el segítséget. Akkor értik meg problémáik okát, és tudnak megváltozni. De örülnöm kell ennek, mert ez által nem csak ezek az emberek változnak meg, emelkednek feljebb lelkileg és szellemileg, hanem mindazok az élők és halottak, akiket érint az adott probléma, legyenek bárhol is a világban. Örülnöm kell azért is, mert ők már újraszületésük alkalmával nem hozzák magukkal ezeket a terheket. Az elhunyt lelkek segítése egyértelműen hasznos mind az élő, mind a halott személy szempontjából, mind általános értelemben. Az általuk képviselt probléma, bennük rekedt helytelen gondolatok, negatív érzelmek feloldásával szabadabb, tisztább lesz a mentális tér, a levegő, és tisztul az asztrál sík, a víz, egészségesebb lesz a fizikai világ, a föld is. Kozmikus szinten gyengül általa egy-egy negatív fogalom (pl. félelem) energetikai hatása. Kevesebb zavaró gondolat és érzelem kering, ami az élőket is megzavarja. Az egész világ tisztábbá válik általa. A teljes környezetre hasznos, mint azt láthattuk az Interjúkban is.

(Megjegyzés: a saját, több éves tapasztalatom több ponton egybeesik neves személyek véleményével, mint például. T. Dethlefsen, Dr. E. Fiore)

Több : A víz ereje a lélek bölcsessége c. könyvben. A megszállottság következményéről  néhány történet az ESETLEÍRÁSOK (INTERJÚK) menüpontban olvasható.

 

A gondolkodásmódon kell változtatni, és a jövő változhat!

Hiszem, hogy új korszak kezdődik, és nem csak számomra.


 


Hozzászólás



© Minden jog fenntartva.